Harvey Molotch és Marilyn Lester[1] szerint a valóságban végtelen sok esemény fordul elő, ám ezeknek csak bizonyos részéről veszünk tudomást. (Tehát tudatunk konstruálja meg a világot, esetenként időbeli folyamattá kapcsol össze olyan dolgokat, amelyek a valóságban nincsenek meg.) Ez alapján alkották meg a történés (a felfogott információkat, mely a hír alapanyaga) fogalmát és az eseményszükséglet (hírgerjesztők és hírkészítők érdekeit szolgáló esemény) fogalmát. A történésekről érdekvezérelt beszámolók készülnek, ezek az események, ezekből lesznek hírek. A kommunikátorok, hírgerjesztők az események konstruálói, a közönség pedig a fogyasztója. E folyamatban a hírgerjesztő személy vagy csoport összeállítja, közvetíti a hírgerjesztő által teremtett eseményt, a közönség pedig elfogyasztja azt.
Eseményszükséglet igénye azonban nemcsak a hírgerjesztőnek van, - valamely érdekéből adódóan – hanem a hírkészítőnek is, aki egy hírszervezet alkalmazottjaként események feldolgozásából él. A két eseményszükséglet igény azonban nem esik feltétlenül egybe, s ezért a hírgerjesztők finomabb vagy durvább eszközökkel megpróbálják rávenni a hírkészítőket, hogy vegyék át az ő eseményszükségletüknek megfelelő értelmezést.
Modellt elemezve megállapítható, hogy az eseményt konstruáló hírgerjesztők megfelelnek a Westley és MacLean által alkotott kommunikátor fogalmának, itt csupán elnevezésbeli változtatásról beszélhetünk. A szerzőknek ezzel a modellel sikerült kibővíteni a kommunikációs láncot a társadalom irányába.
Molotch és Lester összevont tömegkommunikációs modellje.
A kommunikátorok, hírgerjesztők az események konstruálói, a közönség pedig a fogyasztója.
[1] Molotch, Harvey - Lester, Marilyn: News as Purpesive Behaviour: On the Strategic Use of Routine Events, Accidents and Scandals. In.: American Sociological Review, 1974. Ferbuary. (L. magyarul: A hír mint célirányos viselkedés In.: Közléselméleti szöveggyűjtemény. Szecskő Tamás (szerk.) 1980. pp. 123-154.)