Gerbner modellje S-W modelljének lineáris jellegét megőrizte, annál azonban sokkal komplexebb, mert az üzenetet összekapcsolja a valósággal, – amelyről szól, másrészt a kommunikációt kétdimenziós folyamatnak tekinti: érzékelési és befogadási illetőleg közlési folyamatnak.
Gerbner kommunikációs modellje
· (E) = esemény
· M = ingervevő
· E1 = ingervevő percepciója (érzékelése) az eseményről
· csatornákhoz hozzáférhetőség, médiakontroll
· S/E = jelzésforma tartalom
· M2 = befogadó
· SE1 = eseményről szóló jelzés vagy állítás dekódolása
Az első, horizontális dimenzióban a folyamat egy külső valóságban végbemenő eseménnyel kezdődik. (E), amelyet M felfog (M lehet személy vagy technikai berendezés). Személy esetén (M)-nek (E)-ről szerzett percepciója (E1). Amennyiben (M) technikai berendezés, akkor a kiválasztást a gép fizikai kapacitása határozza meg. Ha (M) ember (humán kommunikátor), akkor a szelekció (amit az eseményről felfogunk) sokkal komplexebb, hiszen az emberi percepció nem az inger egyszerű felfogása, hanem komplex interakciós folyamat.
A vertikális dimenzió – a második szakasz – akkor kezdődik, amikor az (E1) érzékelést az (E)-ről szerzett érzékeléssé alakítjuk át, vagyis az (SE). A tartalom és a forma egysége maga az üzenet. Tulajdonképpen ez az üzenet, vagyis egy eseményre vonatkozó jelzés vagy állítás. A kör, amely ezt az üzenetet jelöli, két részre oszlik: (S) a jelzésforma, amit felvesz, (E) pedig a tartalomra vonatkozik. Nyilvánvalóan egy tartalmat számos különböző módon kommunikálhatunk, s a kommunikáció egyik legnehezebb feladata, hogy megtalálja a megfelelő formát.
A harmadik szakasza újra horizontálisan zajlik: Amit az (M2) felfog, az nem egy egyes esemény (E), hanem az eseményről szóló jelzés vagy állítás. Tehát az üzenet jelentését nem az üzenet tartalmazza. Az üzenet jelentése a kommunikátor és a befogadó közötti interakció eredményeként adódik[1].
A törzsanyagot kiegészítő források URL:
http://www.cultsock.ndirect.co.uk/MUHome/cshtml/index.html
[1] Róka Jolán: Kommunikációtan: Fejezetek a kommunikáció elméletéből és gyakorlatából. Századvég Kiadó, Budapest, 2002. p. 29.