A) A kommunikációt egyszeri vagy folyamatos aktusként felfogó csoportosítás

1.   1. Tranzakciós kommunikációs modellek

 

    A társas érintkezés egységét tranzakciónak nevezzük. Ez egy tranzakciós ingerből és egy tranzakciós válaszból áll. Az egyszerű tranzakciós elemzés annak a megállapításával foglalkozik, hogy milyen én-állapotok mozgósították a tranzakciós ingert és milyenek váltották ki a tranzakciós választ.

    A kommunikációt szimpla üzenetátadásnak tartja adó és vevő között. Kulcsszava ezeknek az elméleteknek az átadás. A kommunikációt befolyásoló tényezőket csak részlegesen képesek beépíteni a modellbe. A tranzakciós megközelítés megfelel pl. egy levélírás –feladás- elolvasás folyamatban, de nem vagy csak nehézkesen működik egy párbeszéd modellálásakor. (Rajzos- grafikus modellek is tartoznak ehhez a megközelítéshez: Shannon-Weaver, Laswell Schramm, Jacobson.) Barnlund és Berne neve is ide sorolható.

    A tranzaktív felfogás képviselői (Hartley, Shannon-Weaver, Barnlund, Jacobson) szerint: a kommunikáció a feladó tevékenysége, amely arra irányul, hogy információ jusson el a vevőhöz, címzetthez. (A digitális információ mértékének a fogalmát Claude E. Shannon vezette be, de R. V. L. Hartley már 1928-ban is megjelentetett egy hasonló témájú cikket, „Transmission of Information” címmel ő is foglalkozott az információ mértékének meghatározásával.)

 

a) Barnlund, Dean tranzakciós modell elmélete (1970)

 

    A legkidolgozottabb tranzakciós modell Dean Barnlund nevéhez köthető a kommunikáció kutatásában. 1970-ben publikálta „A kommunikáció tranzakciós modellje” című tanulmányában[1] mely az emberi kommunikációt a maga komplexitásában igyekszik megragadni. Olyan tudományszemlélet, mely a folyamatot és a folyamatosságot hangsúlyozza.

    A tranzakciós modell a szimbolikus modellosztályon belül a funkcionális modellek közé tartozik. A modellek egyébként könnyen kezelhetőek, s inkább heurisztikusak, semmint magyarázóak. Mivel eléggé tömörek ezek a modellek, ezért mindig ki kell egészíteni őket egy verbális leírással is.

 

b) Eric Berne – játszmaelmélet (1984)

 

    Az elmélet[2] alapja biológiai oldalról az inger- és élményéhség. Azaz az ember érzelmekre és ingerekre vágyik, s ha nem kapja meg, akkor annak akár szervi (betegség) következményei is lehetnek. Ezek mellett fontos az elismerés utáni vágy és harmadikként a struktúraéhség. Emiatt alakulnak ki szervezett rendszerek. A játszmák elméletét illetően pedig összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy akármilyen legyen is a társas érintkezés, biológiailag mindenképpen előnyösebb mintha nincs érintkezés.

    A társas érintkezésből származó előnyök a testi és a lelki egyensúly körül forognak. S a következő tényezőkre vonatkoznak:

1. Feszültségcsökkentés

2. Ártalmas helyzetek elkerülése

3. A simogatás megszerzése

4. A fennálló egyensúly fenntartása