1.   A megismerési folyamatok és a kognitív pszichológia

 

    E szakterület az információtudomány, a számítástechnika és a mesterséges intelligencia-kutatás eredményeit használja fel. A megismerés (kogníció) vizsgálata a megismerő tevékenység mibenlétét, valamint annak modellezését is célozza. Az emberi megismerési folyamatot egységes elvek szerint rendezi az észleléstől az emlékezeten, figyelmen, alakfelismerésen, problémamegoldáson át az értelmi fejlődésig. Az emberi információfeldolgozás folyamatának vizsgálata a fő kutatási területe.

Elmélete szorosan kötődik a harmadik generációs számítógépek kialakulásához, melyek már sok olyan műveletet képesek elvégezni, amelyek az emberi információfeldolgozás folyamatához hasonlítanak. A kognitív pszichológia a megismerés tudománya.

    A kommunikációkutatás mellett beszélnünk kell az észlelési-megismerési folyamatokról is, hisz a két fogalom két különböző pólusa az emberi létnek. A hatvanas évekig a behaviourizmus  és a pszichoanalízis dominált a pszichológiai kutatásokban.

    A kognitív pszichológia az észlelést, emlékezetet, a figyelmet, az alakfelismerést, a problémamegoldást, a nyelv filozófiáját, az értelmi fejlődést vizsgálja.

Az elmélet megalapozója Neisser volt, akinek központi fogalma a séma, amely a „...a teljes észlelési ciklusnak része, mely az észlelőben keletkezik, a tapasztalataink szerint változtatható és valójában specifikus arra, amit észlelünk.”[1]

A kognitív szemlélet közel másfél évtizeden át Donald Broadbent[2] angol kísérletező munkájában fogalmazódott meg. Eszerint az emberi megismerés egyre elvontabb információsajátosságoknak megfelelő kódolási lépésekből áll.

    Egy beérkező szó „feldolgozása” során először annak fizikai jegyeit azonosítjuk (akusztikai, grafikus leképezés). Ennek kimenetein működik a fizikai jegyeken alapuló figyelmi szűrés. Ezen az elsődleges szinten a rendszer párhuzamos működésű és nagy kapacitású. Ezt követi az átkódolás a korlátozott kapacitású rövid emlékezeti tárba egy szekvenciális folyamaton keresztül. Majd a szemantikai átkódolásnál már a hosszú távú emlékezetben tárolt összes, a szóval kapcsolatos információt mozgósítja.

    A megismerés (kogníció) vizsgálata a megismerő tevékenység mibenlétét, valamint annak modellezését is célozza. Az elmélet megalapozója Neisser[3] volt, akinek központi fogalma a séma, amely „...a teljes észlelési ciklusnak része, mely az észlelőben keletkezik, a tapasztalataink szerint változtatható és valójában specifikus arra, amit észlelünk.” Megfogalmazása szerint tehát az észlelés ciklikusan működik.

    Az emberi megismerési folyamatot egységes elvek szerint rendezi az észleléstől az emlékezeten, figyelmen, alakfelismerésen, problémamegoldáson át az értelmi fejlődésig.

A kognitív pszichológia az emberi információfeldolgozás folyamatának vizsgálatával foglakozik.

Az élő szervezetben zajló információáramlás és vezérlés vizsgálatával a biokibernetika foglalkozik. Azt a folyamatot elemzi, amely az élő szervezetben zajlik az információ felfogásától a választevékenységig [4] (l. az emberi információ-feldolgozás folyamatábra).

 

 

Az emberi információ-feldolgozás folyamata

 

A kognitív pszichológia az emberi információ-feldolgozás folyamatának vizsgálatával foglakozik.

URL: www.enc.hu

A kognitív pszichológia a megismerés tudománya, amely az információtudomány, a számítástechnika és a mesterséges intelligencia kutatásának eredményeit használja fel. Szorosan kötődik a harmadik generációs számítógépek kialakulásához, melyek már sok olyan műveletet képesek elvégezni, amelyek az emberi információ-feldolgozás folyamatához hasonlítanak.

Képviselői szerint az észlelés nem csupán az érzékelés közben megszerzett információktól, „hanem az észlelő jártasságától és tapasztalataitól is függ”.

Nemcsak az olvasás, de a meghallgatás, a tapintási érzékelés és a nézés is olyan begyakorlott tevékenységek, amelyeknek időbeli lefolyásuk van. Mindegyik korábban kialakult struktúrákon alapul, amiket sémáknak[5] neveznek a kognitív pszichológiában.

A sémák irányítják az észlelést, és annak nyomán módosulnak. Az észlelés nem igényel emlékezést a köznapi értelemben, azonban olyan tevékenység, amelyben a közvetlen és a távoli múltnak is jelentősége van a jelenre nézve. A magasabb szinteken az információ összegyűlik, és kombinálódik a megelőzően tárolt információval egy olyan feldolgozási folyamatsorozatban, amely végül az észlelés élményébe torkollik.

A kognitív pszichológiával foglalkozók már a hatvanas években úgy látták, hogy a számítógép tevékenysége valamilyen módon hasonlatos a kognitív folyamatokhoz.

A számítógépek is információt vesznek fel, szimbólumokat kezelnek, adattételeket őriznek meg az emlékezetükben, és onnan újra visszakeresik őket, osztályozzák a bemenő információkat, alakokat ismernek föl és így tovább. A számítógép megjelenése megerősítette, hogy a kognitív folyamatok valóságosak, valóságosak és megérthetők. A számítógép új szó- és fogalomkészletet is hozott a megismerés vizsgálatához az olyan fogalmak, mint az információ, bemenet, feldolgozás, kódolás, hamarosan közhasznúvá váltak.

 

A szöveges elméleti részek áttanulmányozása után tekintse meg az alábbi videót! Az agy bemutatása

 

    A percepciókutatás új szemlélete intenzíven alkalmazta is a kommunikáció- és információelméletet, ahonnan az új szemlélet a kódolás, átkódolás és hasonló fogalmakat merítette.

A kognitív pszichológia az embert is információ-feldolgozó, -átalakító és -tároló rendszernek tartja. Az alábbi ábra az agy érzékelési központjait mutatja be.

 

Az emberi agy  érzékleti modalitásai	Az  emberi agy kognitív rendszerének egyszerű ábrázolása

 

Tekintsük át a következőkben az ember információ-feldolgozó rendszerét, melyet az alábbi ábra szemléltet.

 

Az  információ-feldolgozás Nordenstreng-féle változata (Forrás: Nordenstreng, 1975)

 

Nordenstreng[6] ismerteti Haber és Fried pszichológiai információ-feldolgozási modelljét, látási és hallási ingerekre alkalmazva.

Az ingerek először nagyon rövid időre egy tartósító vagy gyűjtő “regiszterbe” kerülnek, amelynek feladata minden érzéki információt pontosan regisztrálni. Innen az ingerek töredéke jut a következő szakaszba, ahol kialakulnak a szintetizált észleletek. A tárolás ideje ebben a szakaszban is nagyon rövid. Az észleleteknek a nyelvi jelekkel vagy más jelképekkel, fogalmakkal való egyesítése a gyors emlékezetben történik, amelynek tárolási ideje 10-20 mp, kapacitása korlátozott (egyidejűleg kb. 7 észleleti egység). Az észleleti anyag és a hozzá kapcsolódó nyelvi-fogalmi jelek a gyors emlékezetből - ha a szervezet is úgy “akarja” - a tartós vagy hosszú távú emlékezetbe kerülnek, amelynek működési ideje és kapacitása szinte korlátlan. A nem automatikus parancsok nagy részét is a gyors emlékezet közvetíti. Szublimális észlelés is előfordulhat: az emberben nem válik tudatossá a tartós emlékezetbe surrant információ csak később, valamilyen szituációban bukkan elő. Általában a gyors emlékezet dönti el, mi jusson tovább a tartós memóriába.

 

    A kognitív pszichológia főbb megállapításai az  alábbiakban összegezhetők: a kognitív (megismerési, gondolkodási) sémák aktívan irányítják az észlelést, miközben az új információk hatására állandóan módosulnak. A kognitív sémák belső szerkezete bonyolult, a bennük lévő sokféle információ számtalan relációban kapcsolódik egymáshoz. A megértés: a gondolkodás egybeszerveződése.

 

 

Az információ-feldolgozás féltekei specializációja

 

    Az emberi agy féltekéi – Atkinson és munkatársai^[7] összefoglalása nyomán – sem anatómiailag, sem funkcionálisan nem tekinthetők egymás pontos tükörképének. A bal félteke például a boncolásnál mindig nagyobbnak bizonyul, mint a jobb és található rajta néhány jól körülírható terület, amelyek a nyelvvel kapcsolatos képességekben (a beszéd megértésében, a szavak leírásában és az írott szavak megértésében) játszanak szerepet. A normális személyekkel végzett vizsgálatok segítségével kísérleti úton kimutatták, hogy a bal félteke a nyelvi kifejezés képességein túlmenően számos analitikus jellegű, logikai művelet és matematikai számítás végrehajtásában is sokkal erősebb, mint a jobb félteke. A jobb félteke ugyanakkor már csak a nagyon egyszerű kétjegyű számok összeadására képes.

    A jobb félteke a balnál lényegesen fejlettebb vizuális képességekkel, tér- és mintaérzékeléssel rendelkezik és a színeket is pontosabban azonosítja.

    Az elektroencefalográfiás (EEG) vizsgálatok is igazolták, hogy verbális feladatok megoldása során a bal, térbeli tájékozódást igénylő feladatok megoldása során pedig a jobb félteke aktivitása növekszik meg.

 

 

A bal és jobb félteke ábrázolása

 

    A párhuzamos információfeldolgozás elmélete szerint^[8] ha az ember keverten kap verbális és vizuális információkat, akkor megosztja azokat a két agyfélteke között. Ezért ha az ember „balféltekés”,  akkor gyorsabban dolgozza fel a verbális szöveget, míg ha úgymond „jobb féltekés”, akkor a vizuális anyaggal birkózik meg könnyebben. Ezért szerencsés a tananyagnak olyan feldolgozása, hogy egyszerre több érzékszervre hat. A kommunikációkutatás további kapcsolódásai.

    Az emberi megismerés számára a kommunikációelmélet interdiszciplináris tudományos kérdés.

A műszaki, matematikai, információelméleti tudományok mellett a szociológia, a szociálpszichológia, a pedagógia, pszichológia – ezen belül behaviourizmus (viselkedéstudomány), a pszichoanalízis és a kognitív irányzatok – valamint a nyelvészeti tudományok, az antropológia, sőt még a művészi közlés ismérveivel foglalkozó tudományok is kiemelt figyelmet fordítanak az emberi kommunikáció különböző folyamataira és jellegzetességeire. A kommunikációelméletet aszerint próbálták meghatározni, hogy melyik határtudomány oldaláról közelítettek hozzá.[9] A teljesség igénye nélkül tekintsük át az egyes irányzatokat és ismerjük meg jellegzetes művelőiket!