KOMMUNIKÁCIÓELMÉLET - KOMMUNIKÁCIÓS ISMERETEKELŐSZÓTARTALMI ÁTTEKINTÉSI. BEVEZETÉS A KOMMUNIKÁCIÓ ELMÉLETÉBE1. LECKE A KOMMUNIKÁCIÓ FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSEIA) A kommunikáció korszakai és fogalma1. A KOMMUNIKÁCIÓ FOGALMÁNAK MEGKÖZELÍTÉSE2. A KOMMUNIKÁCIÓ FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE - A PALO ALTO-I ISKOLA3. A KOMMUNIKÁCIÓ FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE KÜLÖNBÖZŐ TUDOMÁNYÁGAKBAN4. A KOMMUNIKÁCIÓ ÉS ÉRZÉKELÉS5. A KOMMUNIKÁCIÓ MEGHATÁROZÁSA - BUDA BÉLA SZERINT6. A KÖZLÉSI FOLYAMATOK KIMENETELE, VÁLTOZATAI7. A RICHARDS-FÉLE KOMMUNIKÁCIÓS MODELLEK8. AZ INTERAKCIÓ ÉS A KOMMUNIKÁCIÓ9. BARNLUND POSZTULÁTUMAI A KOMMUNIKÁCIÓRÓL10. A MÉDIÁLIS, KÖZVETETT - KÖZVETÍTETT KOMMUNIKÁ-CIÓ11. A MÉDIAKOMMUNIKÁCIÓ JELENSÉGE ÉS VÁLTOZATAI12. A MÉDIAKONVERGENCIA JELENSÉGEKérdések2. LECKE A KOMMUNIKÁCIÓ FOLYAMATA, JELLEMZŐI, ALAP-TÉTELEI13. A KOMMUNIKÁCIÓ ÉS AZ INFORMÁCIÓELMÉLET FOGA-LOMRENDSZERE14. A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMATOK OSZTÁLYOZÁSA15. A PALO ALTO-I ISKOLA ALAPTÉTETELEI16. A KOMMUNIKÁCIÓ DINAMIKAI ALAPELVEI17. A KOMMUNIKÁCIÓ TOVÁBBI JELLEMZŐI18. A KOMMUNIKÁCIÓS JELENSÉG ISMÉRVEI19. A KÉTSZEMÉLYES KOMMUNIKÁCIÓ AZ ÁLTALÁNOS MODELL A SZEMPONTJÁBÓL20. A KOMMUNIKÁCIÓ FUNKCIÓI21. A KOMMUNIKÁCIÓ ÉS AZ INFORMÁCIÓFELDOLGOZÁSB) A nem verbális viselkedés eredetének a vizsgálata22. AZ EMBERI ARCKIFEJEZÉSEK BIOLÓGIÁJA23. AZ EVOLÚCIÓS MAGYARÁZAT24. A BELSŐ KÓDRENDSZERŰ CSOPORTOK VIZSGÁLATA (EKMAN, FRIESEN)Kérdések3. LECKE A KOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁSAI. A kommunikációkutatás interdiszciplináris kapcsolataiAz emberi kommunikáció pragmatikája25. A KOMMUNIKÁCIÓS ELMÉLETEK HÉT TRADÍCIÓJA26. AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁSI MÓDSZEREIRŐL27. A KOMMUNIKÁCIÓ FILO- ÉS ONTOGENEZISÉNEK VIZS-GÁLATA28. A NYELV ÉS A BESZÉD LÉLEKTANA29. A JEL- ÉS GESZTUSBESZÉD LEÍRÁSA ÉS VIZSGÁLATA30. AZ ÉRZELMEK ÉS INDULATOK KIFEJEZÉSÉT KUTATÓ IRÁNYZATOK31. A PSZICHOANALÍZIS ADALÉKAI A KOMMUNUIKÁCIÓ KUTATÁSÁHOZ32. A MEGISMERÉSI FOLYAMATOK ÉS A KOGNITÍV PSZI-CHOLÓGIA33. A KOMMUNIKÁCIÓ ELMÉLET KUTATÁSÁNAK 4 CSOPORTJA GRIFFIN ALAPJÁN (OLVASMÁNY)Kérdések4. A KOMMUNIKÁCIÓS ISKOLÁK CSOPORTOSÍTÁSI LEHETŐ-SÉGEI34. A KOMMUNIKÁCIÓS ISKOLÁK CSOPORTOSÍTÁSI LEHE-TŐSÉGEI (Táblázat)35. 1. TRANZAKCIÓS KOMMUNIKÁCIÓS MODELLEK36. 2. AZ INTERAKCIÓS MODELLEK37. 3. A KULTIVÁCIÓS ISKOLA38. 4. A PARTICIPÁCIÓS ISKOLA39. 5. A RITUÁLIS MODELL - CAREY JAMES W. 199240. A FOLYAMAT ÉS A SZEMIOTIKAI ISKOLA41. A LEGJELENTŐSEBB KOMMUNIKÁCIÓS ISKOLÁK ÉS MODELLEKKérdések5. LECKE. AZ ÁLTALÁNOS ÉS SZEMÉLYKÖZI MODELLEKI. Interdiszciplináris (személyközi és telekommunikációs) aspektusok42. ARISZTOTELÉSZ RETORIKAI FELFOGÁSA43. SHANNON-WEAVER MODELLJE - A HÍRADÁSTECHNI-KAI MODELL (1947)44. RUESCH AND BATESON, - FUNCIONÁLIS (KÚP) MO-DELL (1951)45. NEWCOMB - A TÁRSADALMI KOMMUNIKÁCIÓS MODELL (1953)46. SCHRAMM ÉS OSGOOD MODELLJEI (1954 -1961)47. JACOBSON - A NYELVI MODELL (1960)48. BERLO - INTERPERSZONÁLIS TRANZAKCIÓS S-M-C-R MODELL (1960)49. DANCE - A SPIRÁL MODELL (1967)50. WATZLAWICK, BEAVIN, JACKSON MODELLJE (1967)51. BECKER MOZAIK MODELLJE (1968)52. BARNLUND TRANZAKCIÓS MODELLJE (1970)53. HORÁNYI - A KOMMUNIKÁCIÓS CSELEKVÉS MODELLJE (1975)54. ROBERTS - BARKER - A SZEMÉLYEN BELÜLI KOMMU-NIKÁCIÓS MODELLJE (1987)55. J. WHEATLEY - FRAKTAL MODELLJE (1992)Kérdések6. LECKE. A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS MODELLEKI. A kommunikáció tömegkommunikációs modelljeiről56. LASSWELL TRANSMISSzIÓS MODELLJE (1948)57. WHITE - KAPUŐR VIZSGÁLATAI (1950)58. SCHRAMM, W. - TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS MODELLJE (1954)59. KATZ ÉS LAZARSFELD KÉTLÉPCSŐS MODELLJE (1955)60. GERBNER, G. KOMMUNIKÁCIÓS MODELLJE (1956)61. WESTLEY ÉS MACLEAN - TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ MO-DELL (1957)62. MALETZKE - A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ MODELLJE (1963)63. HIEBER, UNGURAIT ÉS BOHN - A TÖMEGKOMMUNI-KÁCIÓ KONCENTRIKUS KÖR MODELLJE (1974)64. MOLOTCH ÉS LESTER - ÖSSZEVONT TÖMEGKOMMU-NIKÁCIÓS MODELL (1974)65. A TÖMEGKOMMUNKÁCIS MODELLEK ÖSSZEFOGLALÁSAKérdésekKérdések
Vissza Tovább

I. Csoportosítási lehetőségek

1.   A kommunikációs iskolák csoportosítási lehetőségei

 

    A kommunikációs iskolák elkülönítése aszerint történik, hogy mit tekintenek a kommunikáció fogalom központi kérdésének: a tranzakciós (egyirányú folyamat), interakciós (kétirányú) kultivációs (értékadó-közvetítő normatív), participációs (a kommunikációt cselekvésként) felfogó iskola, míg a rituális modell a hírek a nézőkre gyakorolt drámai hatását emeli ki.

 

 

A kommunikációs iskolák és modellek csoportosítása

 

    A kommunikációs jelenség tárgyalása a fogalom ilyen leszűkítése mellett sem egyszerű feladat, hiszen az egyik legfontosabb emberi életjelenségről van szó, amely minden emberközi-társadalmi folyamatban szerepet játszik, s ilyenformán a kommunikációelmélet - hasonlóan az információtudomány többi fejezetéhez ­ szorosan kapcsolódik

·         a pszichológiához

·         szociológiához

·         antropológiához

·         pedagógiához

·         nyelv- és irodalomtudományhoz

·         művészetelmélethez

·         esztétikához

·         kibernetikához

·         és műszaki feltételeit illetően a híradástechnikához

a) A kommunikációt egyszeri vagy  folyamatos aktusként felfogó csoportosítás

 

Az alábbi két modell a kommunikációt mint egyszeri aktust – pl. üzenetközlés, párbeszéd – vizsgálják.

·         Tranzakciós iskola: A kommunikációt szimpla üzenetátadásnak tartja adó és vevő között. Kulcsszava ezeknek az elméleteknek az átadás. (A szimbolikus sematikus ábrákkal modellezett elméletek is ehhez a megközelítéshez tartoznak: Shannon-Weaver, Laswell, a legtipikusabbak, de Schramm, Jacobson, valamint  Barnlund Berne , Berlo, Osgood, és részben Gerbner neve is ide sorolható.

·         Interakciós modellek: A tranzakciós modellek úgy tekintenek a kommunikáció tartalmára, melyet a kommunikációban résztvevő felek – kölcsönösségén alapulva  – közösen hoztak létre, nincs kitüntetett szereplő, aki üzenetet küld aktívan, s egy passzív befogadó. Itt a cselekvés mindkét félre jellemző.

A következő három nagy iskola a kommunikációt mint folyamatot vizsgálja, olyan szempontból, hogy milyen szerepet tölt be a kommunikáció az ember, emberek (humán ágens) életében.

Erre háromféle választ adnak: szocializációs szerepe van, problémamegoldásra használjuk, kultúrateremtésre és -fenntartásra használjuk a kommunikációt.

·         Kultivációs iskola: George Gerbner, aki a  média szocializációs szerepét hangsúlyozza.

·         Participációs iskola: A kommunikációt a problémás helyzeteket felismerő és közösen, segítséggel megoldónak tekinti – Horányi Özséb.

·         A rituális modell felfogása szerint kultúrateremtésre és fenntartásra használjuk a kommunikációt. Megalkotója James W. Carey[1].

b) A kommunikációt a résztvevők száma szerint felfogó csoportosítások

 

    A kommunikáciológia az emberi társalgás tudománya, szemiotikai és fenomenológiai manifesztációja a megtestesült tudatosságnak és alkalmazása a másik ember világában és annak környezetében. (1950 Jürgen Ruesch alapvető munkája óta.)

A humán kommunikáció négy területét az alábbiakban határozta meg JÜRGEN RUESCH és GREGORY BATESON:

1. az intraperszonális szint (pszichológiai esztétikai terület), képviselői: Dean Barnlund, Wundt

2. az interperszonális szint (társas terület) – Berlo, Osgood and Schramm, Gerbner, Westley-McLean

3. csoport szint (kulturális terület)

4. csoportközi, tömegkommunikációs modellek (transzkulturális terület).  A negyvenes, ötvenes években a tömegkommunikáció amerikai kutatói a kommunikáció általános modelljének kidolgozására törekedtek. – Shannon-Weawer,  Laswell,Westley-McLean, Molotch-Lester. Modelljeik csak részletekben tértek el egymástól, logikai felépítésük teljesen egységes volt. White elméletében megjelenik a kapuőr sőt a láncolat (újságíró, szerkesztő), aki megszűri az információt.

c) Az elméletalkotás formáját megjelenítő modellek

 

1. A szimbolikus, sematikus ábrákkal modellezett elméletek: Shannon-Weaver, Schramm, Jacobson, valamint Barnlund és Berne

2. Elvont, absztrakt modellek részben a shannoni modell matematikai elmélete és a J. Wheatley –  Fractal modellje

 
d) A kommunikációs modellek keletkezésének időpontjára utaló csoportosítások

 

1. A korai kommunikációs modellek (Szónokok, Arisztotetelész)

2. A rajzos kommunikációs modellek

·         Shannon-Weaver távközlési és tömegkommunikációs – 1947

·         Laswell transzmissziós, pszichológiai és tömegkommunikációs modellje – 1948

·         Newcomb modellje – 1953

·         Wilbur Schramm modellje  – 1954

·         társadalmi kommunikációs modell – GERBNER, G. (1956)

·         Westley és McLean modellje – 1957

·         a jacobsoni modell –  1960

·         Maletzke tömegkommunikációs modellje – 1963

·         A spirál modell – 1967

·         White-féle modell

3. Későbbi, az önállósodást követő modellek

 

e) A tudományterületi csoportosítás

1. matematikai

2. nyelvészetei

3. szociológiai

4. pszichológiai

5. szemantika

6. filozófia


[1] Carey, James W.: Communication as Culture. Essay on Media and Society. Routledge: London-New York, 1992. p. 29.

Vissza Tovább