A kommunikációs iskolák elkülönítése aszerint történik, hogy mit tekintenek a kommunikáció fogalom központi kérdésének: a tranzakciós (egyirányú folyamat), interakciós (kétirányú) kultivációs (értékadó-közvetítő normatív), participációs (a kommunikációt cselekvésként) felfogó iskola, míg a rituális modell a hírek a nézőkre gyakorolt drámai hatását emeli ki.
A kommunikációs iskolák és modellek csoportosítása
A kommunikációs jelenség tárgyalása a fogalom ilyen leszűkítése mellett sem egyszerű feladat, hiszen az egyik legfontosabb emberi életjelenségről van szó, amely minden emberközi-társadalmi folyamatban szerepet játszik, s ilyenformán a kommunikációelmélet - hasonlóan az információtudomány többi fejezetéhez szorosan kapcsolódik
· a pszichológiához
· szociológiához
· antropológiához
· pedagógiához
· nyelv- és irodalomtudományhoz
· művészetelmélethez
· esztétikához
· kibernetikához
· és műszaki feltételeit illetően a híradástechnikához
Az alábbi két modell a kommunikációt mint egyszeri aktust – pl. üzenetközlés, párbeszéd – vizsgálják.
· Tranzakciós iskola: A kommunikációt szimpla üzenetátadásnak tartja adó és vevő között. Kulcsszava ezeknek az elméleteknek az átadás. (A szimbolikus sematikus ábrákkal modellezett elméletek is ehhez a megközelítéshez tartoznak: Shannon-Weaver, Laswell, a legtipikusabbak, de Schramm, Jacobson, valamint Barnlund Berne , Berlo, Osgood, és részben Gerbner neve is ide sorolható.
· Interakciós modellek: A tranzakciós modellek úgy tekintenek a kommunikáció tartalmára, melyet a kommunikációban résztvevő felek – kölcsönösségén alapulva – közösen hoztak létre, nincs kitüntetett szereplő, aki üzenetet küld aktívan, s egy passzív befogadó. Itt a cselekvés mindkét félre jellemző.
A következő három nagy iskola a kommunikációt mint folyamatot vizsgálja, olyan szempontból, hogy milyen szerepet tölt be a kommunikáció az ember, emberek (humán ágens) életében.
Erre háromféle választ adnak: szocializációs szerepe van, problémamegoldásra használjuk, kultúrateremtésre és -fenntartásra használjuk a kommunikációt.
· Kultivációs iskola: George Gerbner, aki a média szocializációs szerepét hangsúlyozza.
· Participációs iskola: A kommunikációt a problémás helyzeteket felismerő és közösen, segítséggel megoldónak tekinti – Horányi Özséb.
· A rituális modell felfogása szerint kultúrateremtésre és fenntartásra használjuk a kommunikációt. Megalkotója James W. Carey[1].
A kommunikáciológia az emberi társalgás tudománya, szemiotikai és fenomenológiai manifesztációja a megtestesült tudatosságnak és alkalmazása a másik ember világában és annak környezetében. (1950 Jürgen Ruesch alapvető munkája óta.)
A humán kommunikáció négy területét az alábbiakban határozta meg JÜRGEN RUESCH és GREGORY BATESON:
1. az intraperszonális szint (pszichológiai esztétikai terület), képviselői: Dean Barnlund, Wundt
2. az interperszonális szint (társas terület) – Berlo, Osgood and Schramm, Gerbner, Westley-McLean
3. csoport szint (kulturális terület)
4. csoportközi, tömegkommunikációs modellek (transzkulturális terület). A negyvenes, ötvenes években a tömegkommunikáció amerikai kutatói a kommunikáció általános modelljének kidolgozására törekedtek. – Shannon-Weawer, Laswell,Westley-McLean, Molotch-Lester. Modelljeik csak részletekben tértek el egymástól, logikai felépítésük teljesen egységes volt. White elméletében megjelenik a kapuőr sőt a láncolat (újságíró, szerkesztő), aki megszűri az információt.
1. A szimbolikus, sematikus ábrákkal modellezett elméletek: Shannon-Weaver, Schramm, Jacobson, valamint Barnlund és Berne
2. Elvont, absztrakt modellek részben a shannoni modell matematikai elmélete és a J. Wheatley – Fractal modellje
1. A korai kommunikációs modellek (Szónokok, Arisztotetelész)
2. A rajzos kommunikációs modellek
· Shannon-Weaver távközlési és tömegkommunikációs – 1947
· Laswell transzmissziós, pszichológiai és tömegkommunikációs modellje – 1948
· Newcomb modellje – 1953
· Wilbur Schramm modellje – 1954
· társadalmi kommunikációs modell – GERBNER, G. (1956)
· Westley és McLean modellje – 1957
· a jacobsoni modell – 1960
· Maletzke tömegkommunikációs modellje – 1963
· A spirál modell – 1967
· White-féle modell
3. Későbbi, az önállósodást követő modellek
1. matematikai
2. nyelvészetei
3. szociológiai
4. pszichológiai
5. szemantika
6. filozófia
[1] Carey, James W.: Communication as Culture. Essay on Media and Society. Routledge: London-New York, 1992. p. 29.