1.   A kommunikáció és az érzékelés

 

    Az élő rendszerek közös jellemzője, hogy kommunikáció révén keresztül kapcsolódnak a környezetükhöz. Az élő szervezet kommunikációs jellemzője, hogy rendelkezik bemenettel, műveletekre (pl. tárolásra) képes, kimeneti oldalon nézve produktummal rendelkezik. Tapasztalatainkat érzékszerveink működése révén szerezzük. A kommunikáció az érzékelésen alapszik. A külvilág folytonos változásainak csupán egy részét vagyunk képesek rajtuk keresztül közvetlenül megragadni. AZ ÉRZÉKSZERVEK feladata a külvilági tárgyakat és a tárgyak tulajdonságait velünk megismertetni. Működési körük (más élőlények érzékszerveihez hasonlóan) behatárolt. E létfontosságú szervek funkciói a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés, a tapintás, valamint az egyensúlyérzés. Valamennyi érzékszervünkben közös, hogy az általuk megragadott információt azonos formában, vagyis idegingerületként kódolva, az érzőidegen át juttatja el az agyba. A látás esetében az első jelfeldolgozó egység a szem.

     Az érzékszervek tulajdonsága, állapota és működése lényegesen befolyásolja a kommunikáció működését. Azok szerveink, amelyek közeli jelenségeket, tárgyakat érzékelik (a tapintás, az ízlelés szervei), a közvetlen kontakt érzékelők körébe tartozik, míg a nem közvetlen, távolsági érzékelőket is (fül, szem, és idetartozik a szaglószervünk is) telereceptornak nevezzük. Az élőlények érzékszervei eltérő tulajdonságúak és fejlettségűek. Az ember életében a látás és a hallás szervei játszanak kiemelkedő szerepet, nem véletlen, hogy számára a vizuális és az akusztikus jelek a legfontosabbak, ezek felfogására és közlésére a legalkalmasabb.

Az alábbi felsorolás mutatja, hogy egyes érzékszerveinkre milyen küszöbérték elegendő, hogy ingerületet váltson ki.
Látás:  Gyertyaláng 50 km-ről, sötét, tiszta éjszakában
Hallás:  Karóra ketyegése 6 m-ről csendes körülmények között
Ízlelés:  Egy teáskanál cukor 9 liter vízben
Szaglás:  Egy csepp parfüm 6 szobányi levegőben
Tapintás: Egy légy szárnya 1 cm magasságból az arcra hullva

 

A szöveges elméleti részek áttanulmányozása után tekintsék meg az alábbi videót!

 

Az érzékszervi modalitások és a hatodik (?) érzék	Az érzékszervek grafikus ábrázolása

 

Az érzékelés

    Az előbb említett a öt érzéken (látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás) kívül több lehetőségünk van információra szert tenni. Ezt jelzik azok a köznyelvben előforduló szólások, amelyek említik a hatodik esetleg a hetedik érzéket is. Érzékeljük a fájdalmat, a hőmérsékletet. Jelentős szerepet játszik az életünkben az izomkoordinációs érzék, a kinesztézis. Meg kell említeni az egyensúlyérzékünket is.

A következő táblázatból képet kaphatunk érzékszerveink csatornakapacitásáról:^[1]

Látás	7*108 bit/sec
Hallás	5*105 bit/sec
Tapintás	2*105 bit/sec
Hőérzékelés	2*103 bit/sec
Szag	50 bit/sec
Íz	10 bit/sec
Fájdalom	100 bit/sec
Beszéd	35 bit/sec
Olvasás	36 bit/sec

 

Érzékszerveink csatornakapacitása

    Természetesen ezeket az értékeket csak megfelelő átgondolás után célszerű használni. Valószínű, hogy ezek az értékek egyénenként is különböző képet mutatnak. A rendszeres tevékenység is módosítja ezeket. Más és más például egy zenésznél vagy egy nyomdai gépmesternél, vagy egy berepülő pilótánál. Azonban azt mondhatjuk, hogy nagy általánosságban ezek igazak. Fülöp Géza is megjegyzi, hogy információelméleti szempontból helytelen minden érzékelés által kapott üzenetet információnak nevezni. A válogatással éppen az történik, hogy a változatlan és a jelentéssel bíró információt szétválasztjuk. Ezt végzi a retikuláris aktiválási rendszerünk. Ennek a szűrőnek a hatékony működése nagyon fontos az ember számára. Az információk és üzenetek tömege (lásd pl. az Internet) éri az embert. Fontos megtanulnunk, hogyan kell egy korty vizet venni a Niagarából.

 

A törzsanyagot kiegészítő források URL:

http://www.bibl.u-szeged.hu/~drotos/informatikai-jegyzetek/dtl/dtl11.html