1.  A belső-kódrendszerű csoportok vizsgálata (Ekman, Friesen)

    A belső kódrendszerrel (kultúrával)rendelkező csoportok vizsgálatával (Ekman,Friesen) foglalkozott.

 

Az új-guineai lakosok  érzelemmutatói (Ekman)

 

    Ekman és Friesen munkatársai az eltérő kultúrákban élőemberek körében bemutatott fényképeket, az új-guineai bennszülöttek például pontosan megértették.

 

A szöveges elméleti részek áttanulmányozása után tekintsék meg az alábbi videót!

(Ekman: Új-guineai részlet)

 

 

 

Az öröm, a bánat  és az undor kifejeződése az eltérő kultúrában élő arcokon.

 

    Ekman és munkatársai fénykép- és videofelvételek ezreit készítette a legkülönbözőbb kultúrákban. Rövid történeteket meséltek az itt élő embereknek, majd arra kérték őket, hogy a megfelelő arckifejezéssel "kísérjék" e történeteket,tehát mutassák ki a leginkább odaillő érzelmeiket és hangulataikat. Az ezekről készült felvételeket azután más kultúrák tagjainak mutatták meg és megkérték őket, hogy mondják el, milyen érzelmet fejez ki a képen látható személy. Kiderült, hogy nagy egyöntetűség mutatkozik az arckifejezések felismerésében és értelmezésében; még azok az új-guineai pápua férfiak is tökéletesen megértették az európai emberek érzelmeit, akik nem láttak előtte fehér embert (Ekman 1973).

    Ezek, és a hozzájuk hasonlókísérletek azt mutatták meg, hogy legalább hat alapvető érzelem – öröm, harag, meglepetés, undor, szomorúság, aggódás – kifejezésére a föld mindenlakója számára ugyanaz a repertoár áll rendelkezésre.

 

 

Az  érzelmi megnyilvánulások különböző kultúrához tartozó személyek arcán.

 

öröm	meglepetés	félelem
harag	undor	szomorúság

 

 

A képek áttanulmányozása után próbálják meg felismerni az  egyes érzelmeket!

 

 

 

    Ez azt jelenti, hogy nem csupán az arckifejezések motoros sémái egyeznek meg, hanem az általuk közölt elsődleges szociális jelentések (Ekman1994, Izard 1994). Ezt azért fontos kiemelni, mert sokáig uralkodott az a nézet, miszerint az arc izmainak mintázatai biológiailag adottak, de hogy ezek milyen jelentést hordoznak a társas kapcsolatokban, azt már az adott kultúrahatározza meg. Mára viszont elfogadottá vált, hogy az emberek számosnem-verbális kapcsolat tekintetében a jelentések olyan világában élnek, amelyrészben független az illető kultúra gazdasági fejlettségétől és társadalmi berendezkedésétől. Ez tökéletesen érthető evolúciós nézőpontból, amely szerint az emberek olyan kommunikációs formákra szelektálódtak az elmúlt évmilliók során, amelyek adaptívak voltak abban az értelemben, hogy biztosították az egyének tevékenységének összehangolását és a csoport integrációját. Más szóval,jelzés és jelentés együtt jött létre a társas élettér bonyolult kihívásaira adott válaszokban.

A kultúraközi egyöntetűség magától értetődően veti fel azt a hipotézist, hogy érzelmeink kifejezése genetikai programokon alapszik. Ezt támasztják alá azok a megfigyelések, amelyek szerint a néhány hetes csecsemők eltérő arckifejezéseket adnak különböző ingerekre (pl.a négy alap ízre), és arra is nagyon korán képesek hogy különbséget tegyenek a felnőttek érzelmi megnyilvánulásai között. Vak illetve vak és siket gyerekek vizsgálata még meggyőzőbben tárja fel a veleszületett képességek jelenlétét. Ha a tanuláselméletek alapján feltesszük, hogy az érzelmek megfelelő kifejezéseit gyermekkorban sajátítjuk el, akkor ezek a szerencsétlen sorsú gyerekek – akik az örök sötétség és csend birodalmában nőnek fel – várhatóan egészen máshogyan viselkednek mint egészséges társaik. Ezzel szemben azt találták, hogy nagyon hasonlóan fejezik ki fájdalmukat vagy jókedvüket mint a többiek, ráadásul ugyanabban a szituációban és kontextusban. Sírnak amikor véletlenül megsértik magukat játék közben és mosolyognak amikor anyjuk cirógatja őket.

 

    A nem verbális kommunikációs jelzések ősibbek, kevésbé tudatosak és kontrolláltak.

Mint ismeretes, ebbe a körbe tartoznak a nyelv mellé rendelt vokális jelek: a tekintet, a mimika, a mozgásos kommunikáció elemei, a tekintet, a gesztus a testtartás, a térközszabályozás, az emblémaként viseltruha, hajszín, díszek, környezeti díszítőelemek és az interakció időviszonya, a kronémika.

A nem verbális jelek eredete három csoportba sorolható:

Az örökölt, ontogenetikus jelek az egészséges emberekre jellemzőek, és a világ minden táján azonos jelentésük van. Ezek az alapérzelmek:

 

1. öröm

2. harag

3. bánat

4. meglepetés

5. félelem

6. undor

 

A szöveges elméleti részek áttanulmányozása után tekintsék meg az alábbi videót!

A hat alapvető  érzelem.

 

(Az érzelemmutatókat nemcsak a beszélgetőpartnerek esetében, hanem a 21. század kulcsművészetének játékai fejlesztésében is egyre inkább figyelembe veszik.)

 

Az ösztönösen tanult (filogenetikus jelek) egy-egy nyelvi közösségre jellemzőek, az adott kultúrától függőek.

Az egyezményen alapuló(konvencionális) jelek tudatosan tanult, ismert eredetű és meghatározott céllal használt jelek pl. a siketnémák jelbeszéde, a vakok írása.