1.   Watzlawick, Beavin, Jackson modellje (1967)

 

    Watzlavik modellje szerint a kommunikációt egy adok-kapok folyamathoz  lehet hasonlítani. Egyik személy sem tekinthetőnek küldőnek, vagy fogadónak, ők csak egymással kölcsönhatásban levőnek, vagy kommunikátoroknak, a kommunikációs folyamat végrehajtóinak tekinthetők, ezáltal az üzenet küldő és fogadó szerepe állandóan változik. A megközelítés a szándékot is kiemeli, egy ember nem zárkózhat el teljesen a kommunikációtól, olyan nincs, hogy valaki nem kommunikál.

 

 

A Watzlavik-féle adok-kapok modell (Communication is a give and take process)

 

Így a kutató figyelme a kommunikációs folyamat üzenetéről annak jelentésére kerül át, más szóval Watzlavik, Beavin, és Jackson nem arra helyezték a hangsúlyt, hogy az adott információ mennyire hűen tükrözi a valóságot, vagy hogyan segít egy embernek eljutni egy helyről egy másik helyre, (A-ról B-re), hanem, hogy hogyan értelmezik A-t és B-t, és milyen jelentéstartalmat tulajdonítanak az adott üzeneteknek.

A megértés alapfeltétele a két szint egymást erősítő volta, ill. a vevő részéről a két szint együttes értelmezése (Watzlawick).