1.   A médiakommunikáció jelensége és változatai

    A médiakommunikáció olyan szerkezetet jelöl, a hol a közlési folyamat közvetítetté válik. Ebben az értelemben túlléphetünk az idő és a tér korlátain, azaz a távolságot és az időt legyőzve tér- és időutazást végezhetünk.

A médiumok alkalmazása révén megszűnik a szemtől szembeni forma. A mediális kommunikációnak két típusát különböztetjük meg egymástól: a tele- és a tömegkommunikációt.

 

 

Az üzleti  életben ma már a személyközi  kommunikációt szervesen kiegészítik

az  interaktív médiakommunikációs eszközök.

 

 

A telekommunikáció

 

    A telekommunikáció (távközlés) fogalmán az egymástól távol lévő – halló- és látótávolságon kívüli – személyek közötti közlési formát értjük. Rendszerint a személyes közlés keskenysávú (narrow) csatornájaként fogjuk fel, de a tömegkommunikációs eszközök sem léteznének a távolságot áthidaló médiumok nélkül. A kifejezés tágabb értelmezése szerint tehát magában foglalja a tömegkommunikációs formákat, míg a szűkebb felfogás szerint a személyi bizalmas csatorna eszköze, ahol a kommunikáció nem meghatározhatatlan (tömegmédia), hanem meghatározható számú (pl. személyes beszélgetés vagy telekonferencia) felek között történik.

 

 

Bell az  általa kifejlesztett telefonkészülékével

 

A tömegkommunikáció

 

    A tömegkommunikáció egyike a manapság a legszéleseb értelemben használt fogalmaknak. Igen nehéz olyan meghatározást adni, amely tudományosan jól megalapozott. Ami a nehézséget jelenti az a tömegkommunikáció tér-időbeli, valamint a technológiai változatosságából adódik.

A tömegkommunikáció során közléseink intézményes formában, nyilvánosan terjesztett eszközök (médiumok) útján, rendszerint egyirányú formában (visszacsatolás csak a számítógépes rendszerekkel jelent meg), jutnak el nagy tömeghez. A tömegkommunikáció során a kommunikátor bizonytalan abban, hogy az üzenet eljut-e a befogadóhoz, tudja-e dekódolni a befogadó szándéka szerint a hozzá küldött üzenetet, tudja-e kellően motiválni, cselekvésre késztetni a befogadót.

    A rádió még csak akusztikus jeleket sugároz (beszéd, zene), a televízió feltalálásával új kultúra korszaka kezdődött meg, az audiovizuális kultúráé. Az információtovábbítás oldaláról nézve pedig „a rádió és televízió feltalálásával az embernek sikerült legyőznie az időt, s részben a teret is. A tér végleges legyőzése a hírközlő mesterséges holdakkal sikerült.”^[1]

Manapság az Internet teljes jogú médiummá vált. Megjelentek a számítógépes hálózati szolgáltatások a @ jel (e-mail cím) vagy pedig a http:// formula, azaz egy World Wide Web dokumentum lelőhelyének címe. A fenti konkrét példák alapján a média összefoglaló értelmezése az alábbiakban kibővítve adható meg:

    A tömegkommunikáció ismérve, hogy - kevesek szervező munkájával, technikai közvetítők segítségével nagy tömeghez, nagy tömegű információ jut el. Az információ útja ma még egyirányú, a visszajelzés késleltetett. Ilyen tömegkommunikációs funkciót lát el a modern média (a rádió, a televízió) az elektronika közvetítésével. Az interent megjelenésével azonban a kommunikáció már kétirányúvá válik, és nem a műsorszóró hanem a hálózati jelleg emelkedik ki.

    Miért is fontos a tömegkommunikáció és mennyiben más, mint a személyes vagy csoportkommunikáció? A tömegkommunikáció fő jellemzői, melyek egy úttal a különbséget is magyarázzák:

• Közvetett kapcsolat – technikai eszközök útján terjed az információ.

• Mérete – azonos időben, azonos információ tömegméretekben, technikai eszközök közvetítésével jut el a befogadóig

• Egyoldalú – melyben nincs: feed back (visszajelentés), face to face (szemtől szembeni) kapcsolat adó-vevő között, amelyben csak a képzelőerő jeleníti meg a nem verbális kommunikációt; direkt közlésre nem érkezhet direkt válasz.

 

 

A televíziózás az ötvenes években

 

Az  elérhetőség

    A médiummal való kommunikáció szempontjából a cselekvés háromszintű lehet: reaktív, kommunikatív, interaktív.

    Az első esetben egyirányú az információ áramlása (filmvászon, tévéképernyő nézése, újság olvasása).

   A zárt kommunikációs off-line (jelentése hálózati összeköttetés nélkül, kikapcsoltan, letöltve, tárolva) rendszereknél közvetett az együttműködés. Amikor a számítógép nincs hozzákapcsolódva a  globális hálózathoz

'élő' hálózati összeköttetés nélkül végzett számítógépes tevékenység jelzője (pl. előzőleg letöltött információk, elektronikus levelek stb. olvasása, nyomtatása vagy szerkesztése). Ebben a formában a munkánkhoz szükséges információ gépünk tároló részében letöltve, tárolva, tehát helyben 'lokálisan' található.

    A nyitott közvetlen  on-line (kapcsoltan, élőkapcsolatban, élőben, a hálózathoz  csatlakoztatva) interaktív kommunikációs rendszereknél valós időben a kommunikációs felületek révén van kölcsönös cselekvés az ember és a gép között. Közvetlen hálózati összeköttetés melletti működésmód jelzője (pl. távoli adatbázisban való keresés, állomány letöltés). Általánosabb értelemben is használják mindenféle, hálózaton végezhető tevékenység vagy azon keresztül elérhető szolgáltatás jellemzésére (interaktív tévé). Tehát az az állapot, amikor a számítógép hozzá van kapcsolódva egy hálózati szolgáltatóhoz, faliújság rendszerhez vagy nyilvános hálózati ellátóhoz. Online üzemmódban válnak lehetségessé az igényesebb interakciós és kommunikációs formák, mint pl. az elektronikus szolgáltatások, az Interneten való szörfözés, vagy a videokonferenciák.

 

Az on-line hálózati világ a karikaturista szemével