A közvetlen emberi kommunikáció elmélete nem lezárt diszciplína, így nem lehet azt állítani, hogy ma valamennyi lényeges alapelvet ismerjük. Csak annyit lehet mondani, hogy irodalmi adatok alapján ma a következők látszanak az emberi kommunikáció sarkalatos folyamat-tulajdonságainak:
Az emberi kommunikáció kutatásában alaptételként kezelt megállapításokat az amerikai Palo Alto-i iskola kutatói, az emberi kommunikáció gyakorlatáról szóló művükben – Pragmatics of Human Communication, (1967)[1] – foglalták össze, melyet a szakirodalomban a kommunikáció formális iskolájának, vagy interperszonális kommunikációelméletnek nevezik. watzlawick, beavin, jackson, alaptételei Buda prezentációjában a következők. [2]
1. Nem lehet nem kommunikálni. Még a hallgatás is jelez valamit. Az embernek a kommunikáció alapvető jellemvonása.
2. Minden kommunikációban jelen van egy tartalmi és egy kapcsolati összetevő. A közlés szintje a tartalmi szint. A másik szint egy magasabb elvontsági rétegben minősíti az előzőt. Ez a viszony-meghatározó szint megmondja, hogyan kell a „szolgáltatott adatokat” értelmezni. Például egy elhangzott mondatot parancsnak vagy esetleg tréfának kell-e tekinteni.
3. Az emberi viszonyok természetét a partnerek két- vagy többoldalú kommunikációs cseréjének tagoltsága (interpunkciója) határozza meg. A befogadó viszonyulás a közlőhöz és az üzenethez folyamatos, így interpunkciója is az. Ez állandóan alakítja a köztük levő viszonyt. Érvényes ez az alaptétel a közlő számára is, ezért a kommunikáció cirkuláris.
4. A kommunikáció digitális és analóg rendszerek által jut kifejezésre. Ezek a fogalmak a számítógép nyelvéből kerültek át. A digitális kifejezés olyan tulajdonságokat jelent, ahol a kód részeire, összetevőire bontható, és a köztük levő összefüggés leírható. Ezek főként a nyelvre jellemzők. Az analógiás kód tágabb, nem lehet részekre bontani. Az ilyen típusú kód segítségével megy végbe a művészi ill. a nem verbális kommunikáció.
5. A kommunikáció mint folyamat, kéttípusú lehet: egyenrangú, szimmetrikus, – a partnerek viszonya egyenlő, (például osztálytársak, barátok, munkatársak) az egyenlőtlen, komplementer a felek közötti különbségen, az egyik vagy másik fél nagyobb befolyásán van a hangsúly (például tanár-diák, felnőtt-gyerek, főnök-beosztott).
Watzlawick portréja
Buda a Palo Alto-i iskola összesítő elméletének fő hátrányát kiemelve hangsúlyozza, hogy ez a teória túlzottan ’molekuláris’, míg az általa magyarázandó jelenségek inkább ’moláris’ nagyságrendben vannak.
[1]Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Membrán Könyvek sorozat, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1988. pp. 60-134.
[2] Buda i.m.