A kommunikáció szó legszélesebb értelmében információtovábbítás, mely elsősorban az élő rendszerekre jellemző két alapvető folyamat egyike. (Az egyik jellemző az élelem átalakítása energiává, a másik az események adatokká, információvá való átalakítása.) Ezáltal az élőrendszerek a kommunikáción keresztül kapcsolódnak környezetükhöz. A kommunikáció és az organizáció összefüggései 3 jelenséggel jellemezhetők:
1. Bemeneti érzékelő rész, mely az ingerek felfogását végzi a receptorok segítségével
2. Az információ feldolgozása, vagyis átalakítása és megőrzése
3. Kimeneti, végrehajtó rész; ingerek kibocsátása, produktum.
Nem hanyagolható el a működést közvetítő egység (mely összekapcsolja az érzékelőt a végrehajtóval).
Az ábra azt mutatja, hogy a szervezet alrendszerei három alapvető részre oszlanak.
ingerek (energia és a hozzá csatlakozó információ) felfogása – az érzékszervekben vagyis a receptorokban – , majd átalakítása és továbbítása az idegpályákon csatornában
az információ feldolgozása vagyis átalakítása és megőrzése az idegrendszerben és a zsigerekben, majd továbbítása a mozgató pályákra,
az ingerek kibocsátása a környezetre irányuló effektorok (mozgató-közlőszervek) segítségével
Az emberi információfeldolgozás folyamata az információ útvonala: befogadás, feldolgozás, kibocsátás.
A törzsanyagot kiegészítő források URL:
http://www.it.uu.se/edu/course/homepage/hcinet/ht04/lectures/lecture7/