1.   A kommunikáció dinamikai alapelvei

    Buda Béla szerint a kommunikációs dinamika felfogás azt feltételezi, hogy a „kommunikációs folyamatokban erők és ellenerők összjátéka alapján jön létre valamilyen esemény vagy állapot. E dinamikus arculatnak és általában a valós kommunikációs folyamatoknak van néhány olyan tulajdonságuk, amelyek már egészen általános szinten tisztázottnak tekinthetők, ezért úgy lehet használni őket a kommunikációs kutatásban, mint alapelveket. Több ilyen elv is ismeretes, ezeknek kimunkálása főleg a Palo Alto-i iskola érdeme.” ^[1] Az alábbiakban a szerző az emberi kommunikációról alkotott „sarkalatos folyamattulajdonságait” ismerhetik meg.

 

a) A kommunikáció szükségszerű. Az ember olyan bonyolult interakciós térben él, hogy bármit tesz is kommunikálni kénytelen, hiszen annyi előírás, elvárás és szabály irányul a viselkedésére. Akár a  nem cselekvés – például a hallgatás – kommunikációs választ vált ki az interakciós partnerből, rendszerint szankciót, amelyre már lehetetlen nem válaszolni. A kommunikáció indítéka a szükséglet. A szükséglet feszült, tevékenységre kész állapot, indíték a cselekvésre, amely megfelelő kiváltó okok, ingerek, feltételek hatására aktivizálódik, azaz létrejön a kommunikáció. A szükségletek a társadalmi együttélésből erednek.

 

b) A kommunikáció szükségszerűen többcsatornás és többszintű.

• Többcsatornás jelleg a különböző érzékszerveken keresztül érkező információkat jelenti.

• A többszintűség azt jelenti, hogy minden emberi kommunikáció legalább két szinten folyik, az egyik szint direkt, a közléstartalom szintje (content level),– a nyelv vagy valamilyen egyezményes nyelv, jelrendszer, kulturális jelzés. A másik pedig az indirekt, a közlők közötti relációra (relationship level) vonatkozó szint. A két szint rendszerint úgy van kapcsolatban, hogy a relációs szint valamilyen módon mindig minősíti magasabb elvontsági rétegben a tartalmi kommunikációt.

 

c) A kommunikáció digitális és analógiás rendszerek által jut kifejezésre. A digitális fogalom olyan tulajdonságokat jelent, ahol a kód részeire, összetevőire bontható és a köztük levő összefüggés leírható. Így a kommunikáció folyamatában a digitális tulajdonságok a nyelvre jellemzők. Az analógiás kód tágabb, nem lehet részekre bontani. Az ilyen típusú kódok segítségével megy végbe a nem verbális (pl. gesztus, mimika) szimbolikus (művészi) kommunikáció is.

 

d) Az emberi viszonyok természetét a partnerek két- vagy többoldalú kommunikációs cseréjének tagoltsága (interpunkciója) határozza meg, mely tagoltságnak is kommunikációs funkciója van; nyomatékosítja, kiemeli, bizonyos mértékig egységekre bontja a kommunikációt.

 

e) A kommunikáció mint folyamat két típusú lehet: egyenrangú  (szimmetrikus), és egyenlőtlen (komplementer, a két fél egymást kiegészítő). Egyenrangú: a partnerek közti viszony egyenlő, míg az egyenlőtlen: a felek közt különbség van, az egyik fél befolyásosabb. Az egyenlőtlen kommunikációs viszonyt komplementernek is nevezett  kifejezés mögött valószínűleg olyan meggondolás húzódik, hogy a kommunikációban a befolyásolási többlet a másik fél rovására történhet csak, így a két fél lehetőségei egymást kiegészítve mindig állandó értéket adnak.

 

f) A kommunikációban reciprocitás, kölcsönösség uralkodik. A kommunikációnak alapszabálya, hogy uralkodik benne a válaszkényszer és a válaszkölcsönösség elve. A kölcsönösség abban fejeződik ki, hogy minden kommunikációban és szabályozott interakcióban a két fél megnyilvánulása a másik megnyilvánulásának szükségszerű feltétele.

 

g) A kommunikáció vétele és emissziója pszichológiai szükséglet. Az embert biopszichológiai szükséglet készteti arra, hogy kommunikáljon, és kommunikációkat kapjon - vagyis kommunikatív folyamatban vegyen részt. Izolációs kísérletek – szenzorikus ingertől (szenzoros izoláció) elkülönítve tartott emberen és állaton –,  során azt tapasztalták, hogy a személyiség valamilyen károsodását, akár irreverzibilis zavarát váltotta ki.

 

h) Minden kommunikációs eseményben a hírközlő tendencián kívül cselekvésre felszólító (promotív) tendencia is érvényesül. Tehát a  kommunikáció alapvető célján, az információközlésen kívül mindig megjelenik egy másik cél is, a közlést befogadó személyiség, a kommunikációs partner befolyásolásának célja is. A befolyásolás lehet rejtett és nyílt, sokszor manipulatív is.

 

 

Hivatali kommunikációs helyzet