1.   A médiális, közvetett – közvetített kommunikáció

    Az információátadás során a beszélő és a hallgató nem minden esetben van közvetlen kapcsolatban egymással. Ezért nevezik közvetett közlésnek. Az interperszonális kommunikáció esetében a levegő – mint természeti anyag – az információhordozó médium. Egy párbeszéd résztvevői azonban távol lehetnek térben és/vagy időben egymástól. Ilyenkor a kommunikáció közvetetté válik, s lebonyolításához mesterséges csatornákra van szükség. Manapság a kommunikatívnak tekintett jelenségek nem csupán személyközi, hanem egyúttal közvetített, mediatizált is. A közvetített kommunikáció, a „mediated communication” az ezredfordulói ember viselkedésének része. Ide tartozik tulajdonképpen minden emberi kommunikáció, kivéve a szemtől-szembe társalgást. A közvetített kommunikáció határát a technikai közvetítettségnél szoktuk meghúzni. Ebbe a szférába tartoznak a tér legyőzésére és az idő befogására szolgáló eszköz együttesek; a kézírástó és a nyomtatott médiumoktól kezdve és az elektronikus médiumukon keresztül a számítógépes multimédiás – ma már hálózatokkal is megvalósított – nyílt rendszereket is magába foglaló a számítógéppel közvetített (mediált) kommunikációig.

    A médium szó jelentése: „...a közbülső helyen található általános közeg, közvetítő elem (l. a mediális kommunikáció modellje^[1])

    Médium szó értelmezései:  közvetítő elem, információknak – beszéd, mozdulatok, arckifejezések – nyomtatott vagy elektronikus formában történő tárolására, továbbadására és megjelenítésére. Általában médiumnak nevezzük a az információk tárolására, terjesztésére és bemutatására szolgáló eszközöket. Példák erre a beszéd, a zene, a nyomtatott szöveg, a grafika, a kép, valamint a mozgókép. Ezen felfogás szerint akár a földet, vizet, vagy a levegőt is tekinthetjük médiumnak.

    Média: A média fogalmán egyrészt a tömegkommunikáció eszközeit és intézményeit értjük. Ide soroljuk a nyomtatott és az elektronikus (rádiót, a televíziót, a mozit, a videót, tévét stb.) változataikat.

A média fogalma a sajtótörténet egy meghatározott szakaszában – a tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan a tömeglapok megjelenésének illetve az elektronikus sajtóformák elterjedésének időszakában – kialakult, a tömegkommunikáció eszközrendszereként intézményesült sajtóformák gyűjtőneve. A média a tömegkommunikációs eszközöknek és intézményeknek az összessége, így az információ a médiumokon keresztül jut el a befogadóhoz. Egy másik felfogás szerint:

    „Médiának tekintünk minden olyan kommunikációs rendszert, amely lehetővé teszi, hogy egy társadalom betöltse három létfontosságú funkcióját: a megőrzést, az üzenetek és a különböző tudásformák távolsági kommunikációját és végül a különböző politikai és kulturális tudástartalmak reaktualizálását.”^[2]

McLuhan médium-felfogása szerint közlési eszköznek tekint minden olyan dolgot, amely az emberi tevékenységek és társulások méretét, illetve formáját alakítja és ellenőrzi, s ebből következik, hogy kommunikációs médiumként kezel minden emberi terméket, a hardvereket – a fizikailag előállított tárgyakat – éppúgy, mint a szoftvereket – az eszméket és gondolatokat.

    E gondolatmenet szerint a kultúra alakítására nézve mindig csupán a domináns, kommunikációt közvetítő médium – tehát az ember valamely szervének meghosszabbítása révén kialakított technikai eszköz - természete a lényeges, méghozzá abból a szempontból, hogy használójának hány érzékszervére és pontosan mely érzékszerveire hat.^[3]. Barbier – Laveir összegzése szerint: …. médiának tekinthetünk minden társadalmilag létrejött kommunikációs struktúrát, sőt a definíciót kiterjesztve, médiának nevezzük e struktúrák hordozóit.”^[4]

    A médiakommunikáció egy olyan szerkezetet jelöl, a hol a közlési folyamat közvetítetté válik. Ebben az értelemben túlléphetünk az idő és a tér korlátain, azaz a távolságot és az időt legyőzve tér és időutazást végezhetünk.

A kommunikációnak az a fajtája, ahol a befogadó nem közvetlenül van (tér és/vagy időbeli eltolással) kapcsolatban a kibocsátóval, hanem az általa előállított, továbbított üzenettel, közvetett, másképpen mediális kommunikációnak nevezzük.

 

A mediális kommunikáció során  valamilyen tér és/vagy időt áthidaló médium  segítségével kommunikálunk.

 

    A modell két végpontján az üzenet kibocsátója illetve a befogadója helyezkedik el. A két elem között található a kódoló illetve a dekódoló elem, amelyek az üzeneteket valamilyen szimbolikus formába burkolják illetve kibontják. A központi helyen az üzenet található, melyet valamilyen médium (közvetítő, tároló, megjelenítő)  hordoz.

A médium ezekben az esetekben többet jelent a fizikai vagy kémiai vagy biológiai kommunikációs csatornánál. Talán jelenti ezt is, de a médium mindenekelőtt egy intézmény(rendszer), amely előzetesen rögzített módon működik, esetenként döntések születnek benne és így tovább.

 

Hivatali megbeszélés, melynek során a személyes kommunikációt kiegészítik a médiakommunikációs (laptop, projektor, hangszóró,  fejhallgató) eszközök.	Az üzleti életben alkalmazott mobilkommunikációs eszköz

 

    A médiumokon keresztüli hatás– benne a szó és látvány adagolása – nem új dolog, legfeljebb mi kaptuk meg néhány évtizede azt a lehetőséget, hogy eszközöket, technikát is használjunk hozzá. E használat bár egy kicsit néha kicsinyített az ember szerepéből, de ugyanakkor meg is növelte azt, hiszen nem kettőhöz, háromhoz, öthöz szólhat, mint az ősember, vagy előember, vagy néhány tízezerhez, mint a rómaiak, vagy százezerhez, hanem tízmilliókhoz is szólhat.

    „A kommunikáció története a tér és idő legyőzésének története; az időt két irányban is le kellett győzni: az információkat egyre gyorsabban átadni és egyre tartósabban rögzítni.”^[5]

A tartós rögzítést az évszázadok folyamán megoldódott a különböző találmányok, felfedezések segítségével. A szóbeli információ tartós rögzítése megoldódott az írás és a könyvnyomtatás feltalálásával, a képi információkat a fényképezés, mozgófilm, képmagnó rögzíti. Míg a hang rögzítésére megalkották a hanglemezt, mágneses hangszalagot.