KOMMUNIKÁCIÓELMÉLET - KOMMUNIKÁCIÓS ISMERETEKELŐSZÓTARTALMI ÁTTEKINTÉSI. BEVEZETÉS A KOMMUNIKÁCIÓ ELMÉLETÉBE1. LECKE A KOMMUNIKÁCIÓ FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSEIA) A kommunikáció korszakai és fogalma1. A KOMMUNIKÁCIÓ FOGALMÁNAK MEGKÖZELÍTÉSE2. A KOMMUNIKÁCIÓ FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE - A PALO ALTO-I ISKOLA3. A KOMMUNIKÁCIÓ FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE KÜLÖNBÖZŐ TUDOMÁNYÁGAKBAN4. A KOMMUNIKÁCIÓ ÉS ÉRZÉKELÉS5. A KOMMUNIKÁCIÓ MEGHATÁROZÁSA - BUDA BÉLA SZERINT6. A KÖZLÉSI FOLYAMATOK KIMENETELE, VÁLTOZATAI7. A RICHARDS-FÉLE KOMMUNIKÁCIÓS MODELLEK8. AZ INTERAKCIÓ ÉS A KOMMUNIKÁCIÓ9. BARNLUND POSZTULÁTUMAI A KOMMUNIKÁCIÓRÓL10. A MÉDIÁLIS, KÖZVETETT - KÖZVETÍTETT KOMMUNIKÁ-CIÓ11. A MÉDIAKOMMUNIKÁCIÓ JELENSÉGE ÉS VÁLTOZATAI12. A MÉDIAKONVERGENCIA JELENSÉGEKérdések2. LECKE A KOMMUNIKÁCIÓ FOLYAMATA, JELLEMZŐI, ALAP-TÉTELEI13. A KOMMUNIKÁCIÓ ÉS AZ INFORMÁCIÓELMÉLET FOGA-LOMRENDSZERE14. A KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMATOK OSZTÁLYOZÁSA15. A PALO ALTO-I ISKOLA ALAPTÉTETELEI16. A KOMMUNIKÁCIÓ DINAMIKAI ALAPELVEI17. A KOMMUNIKÁCIÓ TOVÁBBI JELLEMZŐI18. A KOMMUNIKÁCIÓS JELENSÉG ISMÉRVEI19. A KÉTSZEMÉLYES KOMMUNIKÁCIÓ AZ ÁLTALÁNOS MODELL A SZEMPONTJÁBÓL20. A KOMMUNIKÁCIÓ FUNKCIÓI21. A KOMMUNIKÁCIÓ ÉS AZ INFORMÁCIÓFELDOLGOZÁSB) A nem verbális viselkedés eredetének a vizsgálata22. AZ EMBERI ARCKIFEJEZÉSEK BIOLÓGIÁJA23. AZ EVOLÚCIÓS MAGYARÁZAT24. A BELSŐ KÓDRENDSZERŰ CSOPORTOK VIZSGÁLATA (EKMAN, FRIESEN)Kérdések3. LECKE A KOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁSAI. A kommunikációkutatás interdiszciplináris kapcsolataiAz emberi kommunikáció pragmatikája25. A KOMMUNIKÁCIÓS ELMÉLETEK HÉT TRADÍCIÓJA26. AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ KUTATÁSI MÓDSZEREIRŐL27. A KOMMUNIKÁCIÓ FILO- ÉS ONTOGENEZISÉNEK VIZS-GÁLATA28. A NYELV ÉS A BESZÉD LÉLEKTANA29. A JEL- ÉS GESZTUSBESZÉD LEÍRÁSA ÉS VIZSGÁLATA30. AZ ÉRZELMEK ÉS INDULATOK KIFEJEZÉSÉT KUTATÓ IRÁNYZATOK31. A PSZICHOANALÍZIS ADALÉKAI A KOMMUNUIKÁCIÓ KUTATÁSÁHOZ32. A MEGISMERÉSI FOLYAMATOK ÉS A KOGNITÍV PSZI-CHOLÓGIA33. A KOMMUNIKÁCIÓ ELMÉLET KUTATÁSÁNAK 4 CSOPORTJA GRIFFIN ALAPJÁN (OLVASMÁNY)Kérdések4. A KOMMUNIKÁCIÓS ISKOLÁK CSOPORTOSÍTÁSI LEHETŐ-SÉGEI34. A KOMMUNIKÁCIÓS ISKOLÁK CSOPORTOSÍTÁSI LEHE-TŐSÉGEI (Táblázat)35. 1. TRANZAKCIÓS KOMMUNIKÁCIÓS MODELLEK36. 2. AZ INTERAKCIÓS MODELLEK37. 3. A KULTIVÁCIÓS ISKOLA38. 4. A PARTICIPÁCIÓS ISKOLA39. 5. A RITUÁLIS MODELL - CAREY JAMES W. 199240. A FOLYAMAT ÉS A SZEMIOTIKAI ISKOLA41. A LEGJELENTŐSEBB KOMMUNIKÁCIÓS ISKOLÁK ÉS MODELLEKKérdések5. LECKE. AZ ÁLTALÁNOS ÉS SZEMÉLYKÖZI MODELLEKI. Interdiszciplináris (személyközi és telekommunikációs) aspektusok42. ARISZTOTELÉSZ RETORIKAI FELFOGÁSA43. SHANNON-WEAVER MODELLJE - A HÍRADÁSTECHNI-KAI MODELL (1947)44. RUESCH AND BATESON, - FUNCIONÁLIS (KÚP) MO-DELL (1951)45. NEWCOMB - A TÁRSADALMI KOMMUNIKÁCIÓS MODELL (1953)46. SCHRAMM ÉS OSGOOD MODELLJEI (1954 -1961)47. JACOBSON - A NYELVI MODELL (1960)48. BERLO - INTERPERSZONÁLIS TRANZAKCIÓS S-M-C-R MODELL (1960)49. DANCE - A SPIRÁL MODELL (1967)50. WATZLAWICK, BEAVIN, JACKSON MODELLJE (1967)51. BECKER MOZAIK MODELLJE (1968)52. BARNLUND TRANZAKCIÓS MODELLJE (1970)53. HORÁNYI - A KOMMUNIKÁCIÓS CSELEKVÉS MODELLJE (1975)54. ROBERTS - BARKER - A SZEMÉLYEN BELÜLI KOMMU-NIKÁCIÓS MODELLJE (1987)55. J. WHEATLEY - FRAKTAL MODELLJE (1992)Kérdések6. LECKE. A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS MODELLEKI. A kommunikáció tömegkommunikációs modelljeiről56. LASSWELL TRANSMISSzIÓS MODELLJE (1948)57. WHITE - KAPUŐR VIZSGÁLATAI (1950)58. SCHRAMM, W. - TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS MODELLJE (1954)59. KATZ ÉS LAZARSFELD KÉTLÉPCSŐS MODELLJE (1955)60. GERBNER, G. KOMMUNIKÁCIÓS MODELLJE (1956)61. WESTLEY ÉS MACLEAN - TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ MO-DELL (1957)62. MALETZKE - A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ MODELLJE (1963)63. HIEBER, UNGURAIT ÉS BOHN - A TÖMEGKOMMUNI-KÁCIÓ KONCENTRIKUS KÖR MODELLJE (1974)64. MOLOTCH ÉS LESTER - ÖSSZEVONT TÖMEGKOMMU-NIKÁCIÓS MODELL (1974)65. A TÖMEGKOMMUNKÁCIS MODELLEK ÖSSZEFOGLALÁSAKérdésekKérdések
Vissza Tovább

1.   A kommunikációs folyamatok osztályozása

A kommunikációs folyamatok osztályozása sem megoldott kérdés. Sok osztályozási rendszer létezik. A legáltalánosabban elfogadott típusalkotás szerint megkülönböztetünk:

 
A kommunikáció szintjei

 

Az emberi kommunikációt az különbözteti meg az összes egyéb formától, hogy olyan folyamat, amely révén az egyik tudat kapcsolatba léphet a másikkal. A társadalmi kommunikáció a társadalmat alkotó csoportok, egyének információcseréje, amely magába foglalja két ember kapcsolatát és a technikai eszközök közbeiktatásával megvalósuló tömegkommunikációt is. A kommunikációban résztvevő személyek száma szerint négy szintjét különböztethetjük meg:

    Az intraperszonális (személyen belüli) – kommunikáció, az interperszonális (személyközi, közvetlen emberi kommunikációs) forma, a csoportkommunikáció a csoporttagok között történő információáramlás, a tömegkommunikáció során az információ nagy létszámú tömegekhez jut el. További csoportosítási lehetőségek: az interkulturális kommunikáció, mely a különböző kultúrák képviselői közötti információcsere. Egyes szerzők a fiktív kommunikációt idetartozónak vélik.

 

 

Az intraperszonális (személyen belüli) az interperszonális (személyközi), a csoportkommunikáció, a tömegkommunikáció és az interkulturális kommunikáció

 

1. A személyen belüli, intraperszonális kommunikáció során a kommunikáció az egyénen belül történik, mintegy magában beszél belső monológ formájában (elmélkedés, jóga, imádság). Az intraperszonális kommunikáció belső folyamat, értelmi és érzelmi szintünkön folyik, a gondolkodás, megértés műveleteit a valóság tárgyaival, jelenségeivel kapcsolatos viszonyunk gondolatainkban való tükröződését jelenti.

A kommunikációnak ez a formája különleges: sokan nem is sorolják a kommunikációs folyamatok közé. Úgy foghatjuk fel, mint a belső beszédet, melyből a hiányoznak a közlési szituációban felelhető adó, közlő, a vevő, a címzett elemek. Információcseréről, a tudattartalmak cseréjéről nem beszélhetünk, legfeljebb megformálásukról, átrendezésükről, átértékelésükről. A csatorna rövidre zárt, így visszacsatolás sincs.

2. A személyek közötti, interperszonális kommunikáció a kommunikáció legelemibb, legfontosabb társas formája, melyben a kommunikáció közvetlenül két személy között zajlik. Lehetőség van az üzenetre azonnal reagálni, egyben ellenőrizhetjük, hogy sikerült-e pontosan átadni. Módunk van az ismétlésre, a korrekcióra. Ez a kétoldalú információcsere a leghatékonyabb.

Az interperszonális kommunikáció során többről van szó, mint a  retorikai szituációban. E modell feltételezi a befogadó fél (hallgatóság) aktivitását is. Ennek értelmében a kommunikációs modell négy mozzanatra bővül ki (közlés, befogadás, válasz- visszacsatolás, szabályozás).

 

 

Az interperszonális kommunikáció négy mozzanatra bővül ki (közlés, befogadás, válasz- visszacsatolás, szabályozás)

 

A verbális kommunikációs és nem verbális kommunikációs formák

 

M. L. Knapp (1972) az alábbi hét osztályba sorolja a az utóbbiakat: a testmozgás vagy kinezikus viselkedés, a testi jellemzők, az érintkezési viselkedés, paranyelv – a nem verbális vokális jelzések, a proxemika - a távolságtartás, a készítmények és a környezeti tényezők

3. A csoportkommunikáció során a csoporttagok közötti kapcsolatok tükröződnek a kommunikációban. Jellemzője a kölcsönösség és a közvetlenség. A résztvevők homogén, meghatározható számú sokaság alkotja. Az információáramlás nem feltétlenül kétirányú és közvetlen. Ilyenek a különböző rendezvények kommunikációs szituációi vagy pl. a belső tájékoztatást szolgáló hírlevelek.

4. A tömegkommunikáció során az információ tömegekhez jut el valamilyen közlési csatornán rendszerint visszacsatolás nélkül. A tömegkommunikáció közönsége nagy létszámú heterogén, ún. arctalan tömeg, amelynek tagjai között kapcsolat nincs. Tekintettel arra, hogy az adótól földrajzilag is távol vannak, sőt technikai eszközök láncolata iktatódik az adó és a vevő közé, a visszacsatolás csak késve vagy egyáltalán nem jön létre. A zajforrások és a befogadó szelektív figyelme is rontja az információcsere minőségét. Modern korunkban mégis alapvetően erre épül a társadalmi kommunikáció, mert ez biztosítja az üzenetek nagy tömegekhez való szinte azonnali eljuttatását.

 

További csoportosítási lehetőségek

 

5. Az interkulturális kommunikáció fogalmát a köztudat csak a különböző nyelvi közösségek közötti kapcsolatokra szűkíti le, holott egyazon nyelvközösség csoportjai, képviselői között is jelentős kultúrabeli különbségek vannak. A társadalom eltérő iskolázottságú, szakmájú és családi hátterű csoportjainak érintkezésében ezek a különbségek kommunikációs zavart okoznak. A leggyakoribb gondot a kódolás-dekódolás, a kommunikációs csatornák hozzáférhetősége és használata jelenti.

6. Egyes szerzők a fiktív kommunikációt idetartozónak vélik, amelynek során a közlések, nem egy valódi személyhez vagy helyzethez kötődnek(l. Mefisztó a Faustban, Az ember tragédiájában Ádám és Lucifer „párbeszéde”).

 
A kommunikáció szintjeinek összefoglalása
 

Intraperszonális

Személyen belüli

Interperszonális

Két személy közötti ill., meghatározható

a felek száma

Kiscsoport

25  főig

Nagycsoport

25  fő felett

Szervezeti

Üzleti, hivatali

Nyilvános, vagy tömeg

Széleskörű hallgatóság és nézők

Nemzetközi

Kultúraközi, kultúrán átívelő

 

A törzsanyagot kiegészítő források URL:

http://www.uky.edu/~drlane/capstone/persuasion/

 
A személyközi kommunikáció 4 aspektusa

 

A kommunikáció csapdáit taglaló hamburgi kommunikációs modell kidolgozása Friedemann Schulz von Thun nevéhez fűződik. A hamburgi egyetem pszichológia professzora a kommunikáció pszichológiai törvényszerűségeinek leírásakor mutat rá a kommunikáció kifejező és felszólító, valamint tárgyi és kapcsolati aspektusára.

Így a modell a személyközi kommunikáció négy oldalát emeli ki:

1.) Tárgyi-tartalmi aspektus: Hogyan tudjuk közölni világosan és egyértelműen az információkat? Egyúttal a tartalmat is magában foglalja.

2.) Kapcsolati aspektus: A „hogyan?” kérdése keresi a választ arra, hogy miként viszonyulunk egymáshoz a kommunikációs folyamatban, ill. milyen sajátosságok, törvényszerűségek szabályozzák az emberi kapcsolatokat.

3.) Önkifejező aspektus: Ez az oldal a kommunikációt önkifejezési folyamatként ragadja meg, és az énkép-szabályozás, az én-bemutatás személyességének, hitelességének kérdésével foglalkozik.

4.) Felszólító aspektus: a felszólító, promotív oldal a hatáskeltés szemszögéből tekinti a kommunikációt, kiemelve a tudatos vagy tudattalan befolyásolás szerepét különböző területeken (meggyőzés, manipuláció, propaganda, nevelés, oktatás stb.). Ez az oldal tehát a „miért, mi célból?” kérdésével foglalkozik.

Vissza Tovább