1.   A kommunikációs elméletek hét tradíciója

    Craig^[1] az empirikus és a teoretikus-értelmező elméleti besorolás alapján hasonlította össze a kommunikációról szóló kutatásokat.

 

Griffin, Em: Bevezetés a kommunikációelméletbe című művének angol nyelvű kiadása

 

1. A szociálpszichológiai hagyomány, mely a kommunikációt interperszonális befolyásolásként fogja fel.

2. A kibernetikai hagyomány, mely a kommunikációt információ-feldolgozásként értermezte.

3. A retorikai hagyomány a kommunikációt jól megszerkesztett nyilvános beszédként értelmezi, melynek gyökerei a  görög–római városokban kialakult szónoklattanig vezethetők vissza.

4. A szemiotikai tradíció, mely a kommunikációt jelek segítségével történő jelentésátvitelként kezeli.

5. A szociokulturális hagyomány azon a feltételezésen alapul, hogy az emberek a kultúrát beszéd közben teremtik újra és újra.

6. A társadalomkritikai hagyomány képviselői a kommunikációt mint intellektuális kihívást tekintették az igazságtalan diskurzus ellen.

7. A fenomenológiai hagyomány képviselői a kommunikációt mint önmagunk és mások felfedezését dialóguson keresztül történőnek tekintették.

A kommunikációs elméletek hét tradícióját különböztetjük meg: osztályozásuk azt is megmutatja, miért van egyes tradícióknak közös alapja, míg mások az egymással szemben álló célok és feltételezések miatt teljesen elszigetelődnek egymástól^[2].

1. A szociálpszichológiai hagyomány felfogása a kommunikációt interperszonális befolyásolásként fogja fel. Azok az empirikus kutatók, akik ezt az irányt követik olyan ok-okozati összefüggéseket keresnek, amelyek megjósolják, mikor lesz sikeres egy bizonyos kommunikációs viselkedés és mikor nem. Carl Hovland (a Yale egyetemen vezetett 30 fős kutatócsoportot) a kommunikációs kutatások egyik alapító atyja szerint a nagyon hitelesnek tűnő forrásból származó üzenet nagyobb vélemény módosítást eredményezett, mint a kevésbé hiteles forrásból származó azonos üzenet. A Yale Attitűd Vizsgáló Csoport a meggyőzési lehetőségek három okát kutatta:

·         Ki - az  üzenet  forrása (szakértelem)

·         Mit - az  üzenet tartalma (segélykérés, az érvek sorrendje)

·         Kinek – a befogadó jellemzői (személyiség, befolyásolhatóság)

Jó példa erre John F. kennedy Berlini beszéde (Ich bin ein Berliner)

2. A kibernetikai hagyomány: a kibernetika elnevezés Norbert Wiener nevéhez fűződik. Claude Shannon a kommunikációt információ-feldolgozásként fogta fel.

3. A retorikai hagyomány a kommunikációt jól megszerkesztett nyilvános beszédként értelmezi, melynek gyökerei a  görög–római városokban kialakult szónoklattanig (Démosztenész, Cicero) nyúlnak vissza, ugyanakkor napjaink tömeghez szóló szónokokig terjed. Pl. Ifjabb Martin Luther King legendás Van egy álmom kezdetű beszédében olyan stilisztikai eszközöket használt, mint például a vizuális láttatás, az ismétlés, az alliteráció és a metafora.

Az 1992-es elnökválasztáson Bill Clinton stratégiája az volt, hogy a választókra az érzelmeiken keresztül hasson. Személyében visszatért az amerikai álom, s képes volt magáról olyan képet teremteni, hogy a köznapi emberekhez tartozik, s velük is tart kapcsolatot. A kampány folyamán nyelvhasználata egyszerűsödött, s tényszerűbb lett. Megtanult "médiául" viselkedni. A második tévévita alkalmával közelebb lépett a kamerához, mintha belépett volna az emberek szobájába, míg Bush elnök - a tekintélyelv megtestesítője - hátul maradt. A Clinton kampány üzenete és vizuális stratégiája összhatásában pozitív imázst teremtett.)

4. A szemiotikai tradíció a kommunikációt jelek segítségével történő jelentésátvitelként kezeli. A szemiotika  jelek tudománya. Jelnek minősül mindaz, ami valami mást helyettesítve képvisel. (Pl.: A magas láz a fertőzés jele, a drága autó a vagyont jelképezi) I. A Richards és C.K. Odgen alkotta meg a szemantikai háromszöget, melyben rámutatnak arra az indirekt kapcsolatra, ami  a szimbólumok és azok  feltételezett utalásai között van.

5. A szociokulturális hagyomány azon a feltételezésen alapul, hogy az emberek a kultúrát beszéd közben teremtik újra és újra. E felfogás szerint a valóságról alkotott képünket erősen befolyásolja az a nyelv, amit gyerekkorunk óta használunk. Úttörői Edward Sapir és tanítványa, Benjamin Lee Whorf – akik a chicagói egyetemen nyelvészként végeztek kutatásokat.

6. A társadalomkritikai hagyomány képviselői a kommunikációt mint intellektuális kihívást tekintették az igazságtalan diskurzus ellen. A „Frankfurti iskola” néven ismert tudós csoport vezető egyéniségei Max Horkenheimer, Thedor Adorno és Herbert Marcuse – akik a marxi hagyományokat folytatva bírálták a társadalmat – meg voltak győződve arról, hogy a történelmet a szenvedés igazságtalan elosztása jellemzi.

7. A fenomenológiai hagyomány képviselői (Carl Rogers ) a kommunikációt mint önmagunk és mások felfedezését dialóguson keresztül történőnek tekintették.

 

 

A kommunikációelmélet tradícióinak határait bemutató térkép

 

Próbálja meg az egyes hagyományokat a hozzájuk tartozó jellemzőkkel összepárosítani!