Kommunikációelmélettel foglalkozók gyakran használnak különféle modelleket, hogy csak a legszükségesebb alkotórészeket tartalmazó, leegyszerűsített formában mutathassák be a kommunikációt. Ezek a modellek segítségünkre lehetnek, hogy megtaláljuk azokat a tényezőket, melyek a kommunikáció minden formájában jelen vannak. Ha ez sikerül, talán arra is képesek leszünk, hogy megállapítsuk, mennyire volt hatékony egy adott kommunikáció, megtalálhatjuk hol csúszott bele hiba, ha nem volt elég sikeres, és legközelebb már jobban csinálhatjuk.
Az ötvenes években a kommunikációkutatás a matematikai információelmélet valamint a biológia és pszichológia segítségével egységes paradigmát dolgozott ki. Akkor még úgy gondolták, hogy ezt az egyszerű modellt egyetemes érvényűként lehet majd használni. Épp ezért érdemes arra fordítanunk a figyelmünket, hogy a kezdeti egységes paradigma milyen kérdések megválaszolatlanul hagyása miatt indult bomlásnak, és hogy miképp válaszolják meg az újabb és újabb elméletek a fennmaradó kérdéseket.
A tömegkommunikációs modellek elmélettörténetéhez tartozik a shannoni modell is, de egyben az általános elméletekhez is.