Ebben az egyszerű modellekről szóló fejezetben szereplő legtöbb modell, az Arisztotelész által javasolt is egy lineáris modell. Retorika című művében azt mondja Arisztotelész, hogy a kommunikáció során három elemet kell figyelembe vennünk:
A beszélőt – A beszédet – A hallgatóságot.
beszélő – beszéd – hallgatóság |
Az arisztotelészi modell három eleme
Ha egy pillanatra belegondolunk egy kommunikációs folyamatba, egyszerűen felismerhetjük ezeket az elemeket. Arisztotelész megnevezései nem igazán használhatók minden esetben. Ha például valaki újságot olvas, akkor ebben az esetben nincs igazi „beszélő”, viszont ha mondjuk az „író” és a „szöveg” kifejezéseket használjuk, akkor ismét megtalálhatjuk Arisztotelész elemeit.
A törzsanyagot kiegészítő források URL:
http://faculty.juniata.edu/cockett/teaching/130/modelsmain.html
Arisztotelész portréja
A törzsanyagot kiegészítő források URL:
http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/22het/esztetika/esztetika22.html
Mindenféle emberi megnyilatkozás valamely konkrét beszédhelyzetben jön létre. Ezt retorikai szituációnak nevezzük. Benne a kommunikátor valamilyen cél elérése érdekében beszédével hatni akar a hallgató(k)ra.
[…] A kommunikáló szubjektum önmaga, mint központ körül érzékeli a folyamatosan változó tapasztalati világot. Tudatában, memóriájában egyre gazdagodó ismeretanyag halmozódik föl, ezzel egyidejűleg kialakul benne egy definiálatlan, egyre markánsabb, lassan, de folyamatosan módosuló értékrend. Ez az értékrend (világszemlélet?) adja a kommunikáció önző hősének azt a „körszínpadot”, melyre föllépve környezetéhez szól. A beszélő ugyanis mindig az önmaga alkotta értékrendből indul ki, s azt hiszi, a világ olyan és csakis olyan, amilyennek ő látja[1].
A retorikai alaphelyzetnek három fő tényezője van:
A közlés eredményessége vagy eredménytelensége azon múlik, hogy
a) a beszélő alkalmas-e az adott ügyben hatni a hallgatóságra
b) a beszéd alkalmas-e a kívánt hatás kiváltására
c) a hallgató fogékony-e az ügy iránt, elkötelezetté tehető-e az ügy mellett
A kommunikáció azonban sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt – akár az előbbi ábra alapján is – véljük.