1. Barnlund tranzakciós modellje (1970)
Az intra- és az interperszonális kommunikáció – Barnlund szerint
Barnlund[1] tranzakciós modelljét a 7 posztulátumra – munkahipotézisre – alapozta. Ezek a posztulátumok a következők (1. 1. lecke).
A kommunikáció a jelentés evolúcióját írja le: dinamikus, nem pedig statikus jelenség, folytonos és körkörös jelenség, megismételhetetlen és irreverzibilis, végül pedig összetett, azaz kommunikálunk önmagunkkal, másokkal, fizikai környezetünkkel.
Az következő ábrák az intra- és az interperszonális, személyen belüli és személyközi kommunikáció modelljét ábrázolják.
Az intraperszonális kommunikáció modellje – Barnlund
Az ábra az intraperszonális, tehát személyen belüli kommunikáció modelljét ábrázolja.
Jelmagyarázat:
|
P1 = Személy |
M = Közlemény |
D = Dekódolás |
E = Kódolás |
|
CPR=Privát támpontok |
CPU=Nyilvános támpontok |
CBEHNV=Nem verbális viselkedési támpontok |
CBEHNV =Verbális viselkedési támpontok |
A modell értelmezése:
Egy (A) személy nevezzük (P1)-nek, aki a szituáció szerint egy klinika rendelőjében ülve, észlel bizonyos támpontokat. Az A mint kommunikációs rendszer dekódolja (D) ezeket, azaz jelentést tulajdonít nekik, oly módon, – írja a szerző – hogy a szenzoros különbségtételeket neuromuszkuláris komplexumokká alakítja.
A nyilakban végződő vonalak azokat az ingereket jelzik, melyek (A) figyelmének a fókuszába kerültek. Barnlund az észlelésben három jelkomplexumot különít el, melyeknek (A) majd jelentést tulajdonít.
1. Nyilvános jelkomplexum (CPU) – nevezhetnénk őket ingereknek – jellemzője, hogy beletartozik (A) észlelési mezejébe, s már az elemzett eset előtt létrejött. Ezeknek két típusát különbözteti meg:
-
természetes támpontok: melyeket a fizikai világ szolgáltatja, pl.: hőmérséklet
-
a mesterséges támpontok: ahogy az ember módosította a környezetét, pl.: légkondicionálás
Azaz mindaz ide tartozik, amit (A) lát, érzékel, ha körbenéz a váróteremben.
2. Privát jelkomplexum (CPR) nem mindenki számára hozzáférhetők, pl.: fejhallgatóból szóló zene. (A) esetében ez lehet egy hirtelen a mellkasába nyilalló fájdalom, – végül is minden belső érzet.
3. Viselkedési támpontok (CBEHNV ): Ezek nonverbálisak és verbálisak is lehetnek.
Az alany (A) generálja őket, és az ő ellenőrzése alatt állnak. Pl.: meglátja magát a tükörben, s ezután helyet változtat. Vagyis (A)-nak mindenféle tudatos, verbális vagy nem verbális aktusa ide tartozik.
A folyamattal kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy az egyének mindig azok felé a támpontok felé törekednek, amelyeknek pozitív értékeket tulajdoníthatnak, amelyek megerősítik saját korábbi támpontjaikat és értelmezéseiket. Ugyanakkor távol tartják magukat azoktól, melyek ellentmondanak kialakult véleményeiknek vagy viselkedési sémáiknak, vagyis egyfajta egyensúlyi állapot fenntartására törekszenek.
Két személy interakciójának modellje
Ennél is bonyolultabb a leírás, ha két személy interakcióba lép. Jelen esetben, ha megjelenik dr. B személy (P2), az orvos, akkor az ő érzékelési mezőjébe is beletartoznak nyilvános támpontok, – csakúgy mint (A)-éba –, de ezek a támpontok nem egyeznek meg a két személy esetében, és nem is ugyanazt jelentik számukra, mert a két személynek mások az értékeik, szemléletük, a hátterük és a céljaik. dr. (B) pl. észreveheti, hogy mennyit mutat a falióra, hogy (A)-n kívül nincs más beteg a váróteremben. dr. (B)-nek is lesznek privát támpontjai, melyeket csak maga ismer és érzékel, pl. mennyire fáradt már, mert 9 órája fogadja a betegeket. Viselkedési támpontjai (CBEHNV) azok, amelyek a saját mozdulatait kísérik. Mielőtt egyetlen szót is váltanának, bizonyos változás következik be a két fél kommunikációs orientációjában. Mert a másik jelenlétében mindketten öntudatosabbá válnak, s jobban figyelnek saját aktusaikra valamint a nem verbális támpontokra is. Szorosabban és gondosabban ellenőrzik saját akcióikat.
Az ábrán a nyilakhoz és a támpontokhoz itt is kitalálhatunk történetet és cselekvést. Az ábrán úgy, hogy megjelenik a közlemény jele (M), valamint a verbális viselkedés jele (CBEHN).