1. Westley és Maclean – tömegkommunikáció modell (1957)
WESTLEY, BRUCE [1] és JR.MACLEAN, MALCOLM S. modellje NEWCOMB modelljét, – vagyis az információ iránti társadalmi igény gondolatát fejlesztették tovább a tömegmédiára vonatkoztatva. Hozzájuk fűződik a kommunikátor kifejezés fogalmának bevezetése Szóhasználatukban a kommunikátor nem az újságíró, hanem az a személy aki az újságírók felé érdekeket közvetít. A kommunikátorokat– az intézmények képviselőiként fogták fel (pl. kormány szóvivő, a rendőrségi, a politikai szóvivők stb.). A kommunikátor mindig arra törekszik, hogy a számára kedvező irányba befolyásolja a médiát.
A valóságból felbukkanó különböző társadalmi tényezők, jelenségeket a kapuőrök csak továbbítják a közönség igényei szerint A modell szerint a kapuőrök a maguk is szelektálnak a külvilág eseményei közül, de elsősorban a média szervezetén kívüli kommunikátorok hozzájuk direktben eljuttatott anyagai közül válogatnak oly módon, hogy sohasem feledkeznek meg arról, ők – mármint a kapuőrök – elsősorban a közönség megbízottjai.
Modelljükben megjelenik sőt kiteljesedik a lippmanni elképzelés. Ugyanis kiemelik az szóvivők szerepét, csakúgy mint a kapuőri funkcióikat. A médiát nem önkényesnek tekintik, hanem az intézményektől jövő információkhoz és a közönség igényeihez igazodó korlátozott szabadsággal és hatalommal rendelkezőnek.
Westley és Maclean tömegkommunikáció modellje
Newcomb modelljén alapuló tömegkommunikációs modell, mivel azt az elvet veszi alapul, hogy a modern társadalmakban a befogadó (B) igénye megnövekedett az információra, de a tájékoztatás eszközei korlátozottak. A tömegmédia az egyetlen elérhető eszköz. A befogadó a tömegmédiától függ, állítják a modell alkotói. A modell a tömegmédia és a társadalmi környezet más tájékozódási lehetőségei közti kapcsolatra azonban nem terjed ki. Azaz egyén a társadalomba történő beilleszkedét nem lehet e rendszer segítségével értelmezni. Nézzük meg a szereplőket!
Az A a kommunikátor a B a befogadó a C pedig egy olyan új elem, amely a szerkesztői-kommunikációs funkciót szimbolizálja. Az alábbi ábrák a modell lényeges elemeit ábrázolják.[2]
Tételezzük fel fogy (A) sztorit küld (C)-nek, X1 útvonalon, ezt követően (C) kijelöli a műsorszórási folyamatot, és küldi (B)-nek, akinek nincs közvetlen tapasztalata (X)-ről, mivel megszűnt a kapcsolata (A)-val.
Westley portréja
Westley-MacLean modellje
A törzsanyagot kiegészítő forrás URL:
http://www.infoamerica.org/teoria/westley_maclean1.htm
A modell részletes elemzése (olvasmány)
A kommunikátor van az információ birtokában, aki elkülönül a kapuőrtől (ideális esetben, diktatúrában nem, mivel így a politika határozza meg a hírértéket). A kommunikátor folyamatosan megpróbálja befolyásolni a kapuőrt – ez adja hatalmát, de a kapuőrnek is van hatalma,– amely a közönség ízlésének való megfelelésből táplálkozik.
Westley1. számú modellje
A vevő (B) szenzoros mezejében levő orientációs objektumok (X1…X∞) közvetlenül átadódnak hozzá elvonatkoztatott formában (X1…X3), miután elvégezte a szelekciót az összes X-ek között. A szelekció, legalábbis részben, B szükségletein és teendőin alapul. Az objektumokat részben vagy kivétel nélkül egynél több érzékszerv észleli (mint pl. X3m esetében).
Westley 2. számú modellje
Ugyanezeket az X-eket egy kommunikátor (A) kiválogatja és elvonatkoztatja, majd közleményként (X’) továbbítja B-hez, akinek saját szenzoros mezejében ezek az X-ek részben vagy kivétel nélkül jelen is lehetnek, de kívül is eshetnek azon (X1b). B szándékosan vagy szándéktalanul mindenképpen visszacsatolást továbbít A-hoz (fBA).
Westley 3. számú modellje
Az, hogy B-hez milyen X-ek érkeznek, függhet egy nem célirányosan eljáró kódoló (C) által továbbított szelektált absztrakciótól is, amely kódoló B részére dolgozik, és így kiterjeszti B környezetét. C szelekciói szükségképpen részben a B-től érkező visszacsatoláson (fBC) alapulnak.
Westley 4. számú modellje
Azok a közlemények, amelyeket C B-nek továbbít (X”), részint abból a szelekcióból erednek, amelyet B az A’-től érkező közlemények (X’) között eszközöl, részint pedig annak a szelekciónak és elvonatkoztatásnak a termékei, amelyeket C eszközöl a saját szenzoros mezejében levő X-ek között (X3C,X4). Ez utóbbi X-ek jelen is lehetnek A mezejében, de kívül is eshetnek azon. Visszacsatolás nemcsak B-től A-hoz folyik (fBA), valamint B-től C-hez (fBC), de C-től A-hoz is (fCA). A tömegkommunikációs helyzetben nyilvánvalóan úgy áll a dolog, hogy nagyszámú C kap közleményt igen nagyszámú A-tól, és azt még sokkal nagyobb számú B-nek továbbítja, akik viszont egyidejűleg más C-ktől is kapnak közleményt.
[1] Bruce Westley és Malcolm S. JR. MacLean: A Conceptual Model for Communications Research. Audio – Visual Communicatiun Rewiev, Winter, 1955.
[2] Westley, Bruce - Maclean Malcolm S.Jr.: A közvetlen emberi kommunikációtól a tömegkommunikációig. In: Horányi Özséb (szerk.) Kommunikáció 2. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1978. p. 103.