1. Az interakció és a kommunikáció
A közvetlen emberi kommunikáció megközelítési módjában az interakció és a kommunikáció két külön jelenségszintként szerepel, amely ugyan sok pontban fedi egymást vagy azonos, mégis igen fontos különbségeket is mutat. Így például az interakció fogalmának szinte szükségszerű tartozéka a kölcsönhatás, a megfelelő viszontválasz. Az interakció továbbá magában foglal mindenféle cselekvéses megnyilvánulást, nemcsak a kommunikációs csatornák működését. (Buda)
Az interakció két személy között
A szabályozás (az interaktív kommunikáció) modellje magába foglalja a visszacsatolásra alapozva az újrafeldolgozás lehetőségeit, melyek folyton működnek a két fél között az általuk tervezett rendszereken és különböző társadalmi rendszereiken keresztül.
A kommunikáció folyamata
Az interaktív kommunikáció latin eredetű kifejezés, mely kölcsönhatást, kölcsönös közlést jelent. Két vagy több résztvevő olyan kommunikációs helyzete, amelyben minden résztvevőnek lehetősége van üzenetet küldeni, a többiektől jövőket felfogni és azokra válaszolni. Az interakció lehet személyközi (interperszonális) és ember-gép (számítógép) közötti egyaránt.
Az interaktív kommunikáció folyamata
A kölcsönhatásban álló felek kölcsönösen értelmezik egymás viselkedését, és ebből a tudatból kiindulva reagálnak egymásra. A mindennapi viselkedések jó részét kölcsönhatások, elvárások vezérlik. A kölcsönhatást befolyásolja az önmagunkról alkotott kép (énkép) és a másikról kialakított kép (impresszió, előítélet, hírnév) is. A kommunikációban a minőség is fontos, mert az egyén – a szervezet alkalmazkodásának érdekében – hasznosítja ezeket az információkat is.
Kommunikációkutatásokban különös fontosságot tulajdonítanak a visszajelzéseknek (feed-back). Testünk minden részével folyamatosan minősítjük a közleményeket, üzeneteket. Ezeknek fontossági súlyuk van.
A beszéd közbeni visszajelzések során szükségünk van annak észlelésére, hogyan reagál szavainkra a hallgatóság, hogy ennek megfelelően módosíthassuk mondanivalónkat. Tudnunk kell, érti-e a hallgatóság, amit mondunk, elhiszi-e, meglepődik vagy unatkozik, egyetért velünk vagy sem, kellemesen vagy kellemetlenül érzi magát. Ezt az információt megadhatja a hallgatóság arcának, különösen a szemöldökének és szájszegletének állása.
Mit jelenthet egy kacsintás vagy egy szemrebbenés?
|
|
|
|
A tekintet oldalnézetben |
A tekintet szemből |
Fiziológiai értelemben a szemrebbenésnek nincs jelfunkciója. Ha ezt valaki észreveszi, azt a következtetést vonhatja le, hogy a személy azért hunyorog, mert túl sok fényt kapott. Ekkor már jelről van szó.
Ha a szemrebbenést verbális kommunikáció is kíséri, akkor nonverbális kommunikációról van szó. Így közölheti az interjúalany egy szándékosan elhúzott pislogás révén a riporterrel, hogy vakítják a lámpák.
A kommunikációelmélet szakterülete csupán az üzenetközlés szándékával előállított jelekkel foglalkozik. Egy jel tehát akkor kommunikatív, ha nyilvánvalóvá válik, hogy azzal a szándékkal állították elő, hogy egy másik személynek üzenetet közvetítsen. Ebben az értelemben azt a vevőt, akivel az üzenettel együtt azt is közlik, hogy az neki szól, az üzenet címzettjének nevezik. De vajon interaktívak-e a nem verbális jelek?
Ha egy másik személy időben közvetlenül rákövetkező viselkedését befolyásolja a kacsintás, akkor nevezik a személy viselkedését interaktívnak. A fentiekből látható, hogy nem minden nonverbális jel kommunikatív.
A Palo Alto-i iskola képviselőinek leírása nyomán például az interakció A és B között így sematizálható[1]:
A üzenete B-hez tartalmaz egy metakommunikatív utasítást arra nézve, hogyan kell értelmezni;
B az üzenetet értelmezve fogja fel ezt az utasítást is, amely tehát már csak magától az értelmezéstől függően befolyásolja az értelmezést, egyszersmind B válaszát is, amelyet kodeterminálnak az interakció körülményei is, s amely szintén tartalmaz egy metakommunikatív utasítást arra nézve, hogyan kell majd értelmezni, egyebek között hogyan kell leválasztani azt, amiért az interakció körülményeit kell felelőssé tenni, a válasznak arról a részéről, amelyről maga B tehet;
A a maga részéről B üzenetét értelmezve fogja fel ezt az utasítást, az üzenet értelmezésében azonban nemcsak ez az, amúgy is az ő értelmezése által közvetített utasítás fogja befolyásolni, hanem interakciójuk jelenlegi szakaszának előtörténete is: az, ahogyan A emlékszik arra mi(k) volt(ak) az ő korábbi üzenete(i) az ő értelmezése szerint – az együttható tényezőknek ez az együttese fogja azután meghatározni A viszontválaszát;
Ezt B a maga részéről ugyanilyen komplex együttes mentén fogja lereagálni, de a lereagálásba közben bekapcsolódik az interakció előtörténete által teremtett szabályoknak az értelmezése is: ha neked az én válaszomra ez a viszontválaszod, akkor nekem a tiédre az lesz; stb.
Úgy hogy az interakció, amellyel résztvevői "történelmet csinálnak minden egyes lépésében magában foglal egy olyan értelmezési manőverezést, mellyel "történelmet kutatnak’.
6. A törzsanyagot kiegészítő források URL:http://www.staff.u-szeged.hu/~garai/Termtud.htm#n14#n14
[1] Garai László: Természettudomány-e a pszichológia? URL: http://www.staff.u-szeged.hu/~garai/Termtud.htm#n14#n14