A rituális modell elmélete szerint hírt írni vagy olvasni egyfajta rituális cselekvés, hovatovább drámai aktus. Vagyis nem az információ megszerzésére összpontosít, hanem arra a drámai cselekvésre, hogy a hírekben az olvasó találkozik a világgal, csatlakozik a világhoz.
A kommunikáció rituális elméletének megalkotója, James W. Carey[1] könyvében alapvetően fenomenológiai megközelítésben tárgyalja a kommunikáció kérdéskörét. Úgy véli, hogy a valóságra nem mint valami eleve adottra kell tekintenünk, hanem éppen a kommunikáció által létrehozott társadalmi jelenségre. Ugyanakkor kiemeli, hogy nemcsak a valóság létrehozására, de annak folyamatos fenntartására is szolgál a kommunikáció.„Ez a különös csoda, melyet naponta és óránként létrehozunk – vagyis a valóság létrehozásának csodája és annak, hogy mi ebben a valóságban élünk, a szimbólumok különös minőségén nyugszik, azon, hogy képesek mind a valóság megteremtésére, mind annak reprezentálására.” Idézett könyvében kifejti nézeteit a hírekről, a hír műfajról is – szembeállítva a transzmissziós modell hír szemléletét a rituális modellével. Carey szerint a transzmissziós modell azzal foglalkozik, hogy miként ad át információkat, tudást a hír műfaj. Azt vizsgálja, milyen hatással van a befogadók attitűdjére, miként tudja felfedni vagy elferdíteni a valóságot. Esetleg, hogyan tudja a társadalmi integrációt fenntartani. Ezzel szemben a rituális modell szerint hírt írni vagy olvasni egyfajta rituális cselekvés, rituális aktus, hovatovább drámai. Vagyis nem az információ megszerzésére összpontosít, hanem arra a drámai cselekvésre, hogy a hírekben az olvasó találkozik a világgal, csatlakozik a világhoz. Ezért a rituális modell nem fog foglalkozni azzal, hogy mi az egyszeri hír(műsor) funkciója, hatása, hanem azzal foglalkozik, hogy mi a reprezentáció szerepe az olvasó életében és hogyan épül be abba. E szemlélet kialakulásának Carey a 18. századra teszi, s a középosztályhoz köti. Szerinte ebben az időben a középosztály átalakuló életmódja, gazdasági körülményei hívtak létre egyfajta átélési éhséget, átélési igényt (hunger for experience) mindazzal kapcsolatban ami új, általános vagy egyedi, heroikus stb.
[1] Carey, James W: Communication as Culture. Communication as Culture. Essay on Media and Society. Routledge. London-New York, 1992.