Kutatások, szakirodalmi adatok alapján a kommunikációnak a személyközi és a társadalmi vonatkozásában és az alábbi alapfunkcióit különítik el.
a) Az információs funkció során a kommunikációs folyamat résztvevői között tájékoztatás történik, mellyel tényeket, ezek magyarázatát közöljük. A közléshez fűződő érzések, illetve az érzések magyarázata is ide tartozik.
b) Az érzelmi funkció alkalmával a közlő személyiség belső feszültségei oldódnak fel az érzelmek kifejezésével. Elégedettség, öröm, bosszúság, aggodalom, bánat, lelkesedés stb. egyaránt ide tartozik, ugyanis a ki nem fejezett, visszafojtott pozitív érzelmek éppúgy feszültséget okoznak, mint a negatívak.
c) Motivációs funkció: a kommunikációs folyamatokban a közlő fél a legtöbbször a fogadót rá akarja bírni valamire: cselekvésre, magatartásváltoztatásra, közös vélemény kialakítására, valamilyen körülmény, esemény, jelenség elkerülésére stb. E funkció leginkább a meggyőzés, a bátorítás révén jut kifejezésre.
d) Az ellenőrzési funkció segítségével tárjuk fel kommunikációs partnereink indítékait. Fogalma összefügg a nyilvánossággal. Az ellenőrzés magyar szó, az angol „control” fordítása. Az angolnak viszont rendszerelméleti értelme van (l. Bertalanffy): azt jelenti, hogy a rendszer teljesíti a funkciókat. (A „check” ellenőrzés pl. számszaki értelemben értendő, pl. jó-e az összeadás?)
A személyiség társadalomban valósítja meg cselekvéseit, épp ezért lényegében minden emberi cselekvésnek van kommunikációs, kapcsolatteremtő vonatkozása is. Ezek a vonatkozások természetesen tágabb összefüggésekben magyarázhatók, érthetők meg, mint a személyközi, közvetlen kommunikáció, amely „alapegysége” a társadalmi kommunikációs rendszernek.
Együttműködés
a) Tájékoztatás (információ gyűjtése, tárolása és kezelése a környezet eseményeinek megértése érdekében)
b) Szocializáció (a közös tudásalap megszerzése, a magán- és a közélet szférájában)
c) Motiváció (rövid és hosszú távú egyéni és társadalmi célok megvalósítása, tevékenységek ösztönzése)
d) Vita és eszmecsere (a társadalmi konszenzus elősegítése, a társadalmi nyilvánosság fejlesztése)
e) Oktatás-nevelés (az intellektuális fejlődés és személyiségformálódás elősegítése)
f) Kulturális fejlődés (az emberiség kultúrájának őrzése, továbbadása, alkotókészség ösztönzése)
g) Szórakoztatás (az egyén alkotóerejének rekreációja, sport, játék, kultúra)
h) Integrálás (egyének, csoportok, kisebbségek és nemzetek kölcsönös megismerése, előítéletmentes nézetek kialakítása).
Összességében elfogadható az az álláspont, miszerint a társadalom kommunikációs rendszerének alapfunkciója az, hogy a társadalom minden tagjához eljuttassa a társadalmi újratermeléshez nélkülözhetetlen információkat.
Hierarchia
[1] A McBraide-jelentés – Új nemzetközi kommunikációs rend felé. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1983. pp. 26–27. Mindkét szerző idézi. Szecskő Tamás: A tömegkommunikáció társadalmi hatásai. Bevezetés a tömegkommunikáció szociológiájába. Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1994. p.7.