Ezzel a szaknyelvi kifejezéssel a kötetek végén található, a tájékozódást, a célzott keresést megkönnyítő tárgymutatót szokás jelölni a könyvtáros-informatikus szakmában. A szótárakban általában szigorúan az abc betűrendjében sorakoznak a szakvak/kifejezések. Ez a tezaurusz esetében is így van, azzal a különbséggel, hogy benne a fő fogalmak alá rendezve találjuk a rokonértelmű, ám tágabb vagy szűkebb jelentéskörű fogalmakat is. Ilyen módon a tezaurusz a hálózatos szerveződés elvét követi ("rokonértelmű fogalmak hálója").

Kötetünk tárgymutatója ("tezaurusz") is fogalmakat/jelzős kifejezéseket tartalmaz, betűrendbe szedve, a szöveghelyek oldalszámának megadásával, a megadott oldalakon rövidebb-hosszabb szövegrészekkel. Ez a tárgymutató azonban sajátos képződmény: a benne szereplő fogalmak (pl. teljesítményelvárások; iskolai/tantestületi értékrend stb.) voltaképpen témákat jeleznek, amelyekről azt gondoljuk, hogy belőlük kiindulva vagy amelyek köré szervezve lehet érdemi beszélgetést folytatni iskolai életvilágokról.

De honnan származik a "tezaurusz" mint elnevezés? Emlékszünk a történetre a görög mitológiából? Tézeusz krétai királyfi feladatul azt kapta, hogy szabadítsa meg apja királyságát a fiatal lányokat áldozatul szedő mítikus lénytől, a Minótaurusztól. Feladatát sikerrel elvégezte, győztesen megvívott a Minótaurusszal, ám abban, hogy a labirintusból, ahol a párviadal lezajlott, visszataláljon a napvilágra, a királylánytól, Ariadnétól kapott fonal segítette. Tézeusz történetéből származik tehát a kép is és az elnevezés is: a tezaurusz tehát olyan "vezető", amelyik abban van segítségünkre, hogy könnyebben tájékozódjunk, ne tévedjünk el a fogalmak "labirintusában" - útvesztőjében.