Egyébként az osztály főprofilja a matematika és a fizika, de talán ennek ellenére vagy inkább éppen ezért - mindig a matematika tagozatos osztályokban volt a leghálásabb irodalmat tanítani - nagyon jók történelemből és magyarból is. De amiért a legjobban szeretem ezt az osztályt, az a kifogyhatatlan játékszenvedély, ami még a falakról is sugárzik: hátul egy hatalmas, színpompás Európa-térkép különféle nyulakkal jelzi, hogy változatlanul zajlik a hónapokkal ezelőtt megindult III/A-as világháború, ez valami Military nevezetű, amúgy nem a legrokonszenvesebb játék, oldalt egy hungarocell tábla díszeleg, amibe golyóstollal kell beletalálni, megpróbáltam egyszer, de nem sikerült, aztán van itt góltotó a futballbajnoksághoz, Huba egész kis fogadóirodát működtet, lehet nála fogadni a biológiafeleltetés áldozatainak nevére, az érdemjegyekre, arra, hogy melyik cipőjében libeg be az órára Lenkeyné és így tovább.

No most mindennek a tetejébe még magyart is lehet tanítani náluk. Sőt még Csehovot is. A lányok és Huba előadtak egy részletet a Három nővérből, különösen a fiúk arattak nagy sikert a háttérzajokkal: tűzvész, katonazene stb., de például volt olyan gyerek, aki oroszul olvasta el a darabot, megint mások például magyarul a Szabalint, egyszóval ez még egy gimnáziumi osztály.

A negyedikeseimre sem tudok panaszkodni, az egy kevésbé eleven, kevésbé harsány, de roppant melegszívű társaság, itt most Radnótinál tartunk, és sehogy se megy a gyermekek fejébe, már egy hete minden órán előjön az, hogy Radnóti miért nem fogadta el a fölkínált menekülési lehetőséget, miért választotta tulajdonképpen önként a halált.*

Mikor felolvastam nekik Radnóti naplóbejegyzését József Attiláról, miszerint rajta kívül csak egy költő halt ilyen "természetes" halált a magyar irodalomban: Petőfi Sándor a segesvári csatatéren, mert egyik sem bírta volna elviselni, ami azután következik, és hogy itt Radnóti nyilván magára is gondolt, ezt sem fogadták el.