Mikor jelezték neki, hogy a szóbeli terminusát már hetekkel korábban föltüntették a hirdetőtáblán, ő valahogy így válaszolt: "Ki a jóisten győzi elolvasni azt a tömérdek marhaságot, ami kinn van azon a rohad táblán." Mindezt persze bömbölve és cifra káromkodásokkal főszerezve. Azért nem teljesen komplett a gyerek.
No, most már abbahagyom, későre jár, és még olvasnom kell, hála istennek.
Várom soraidat - attól tartok.

Üdvözöl:
Anna

12. LEVÉL

Szóval csirke és csirke. GOSTAT-csirke... Egyébként sejtem, milyen lehet az. Fantasztikus, hogy némely gazdasági rendszerek mivé tudnak deformálni egy olyan mutatós állatot, mint például a csirke... De hát ha jut háztól is, akkor azért néha csak megvigasztalódsz. (...)

A múltkor megemlített Bérczes-dologról annyit, hogy beszéltem a fiúval, elég érdekeseket mesélt. Mint kiderült, a botrány másnapján persze hívatta a Diribá és a helyettesek és a párttitkár, és persze mindenki alaposan lehordta, de az a furcsa, hogy végül is igazán senki nem haragszik rá. Úgy tűnik, hogy egy kicsit mindenkinek tetszik, hogy valaki egy gyerek miatt képes ennyire indulatba jönni. A Diribával még konyakoztak is a végén.*