Az iskolám olyan már, mint a zengő méhkas. A pap kihirdeti, a kisbíró meg kidobolja, hogy krumpliszedés után senki ne tartsa otthon a gyerekét, hanem küldje az iskolába.
Hát már hétfőn reggel megkezdődött a bevonulás. A kis fitos orrú, tüskés hajú Tabi Jóska jött elsőnek. Futva jött, mert ez a gyerek mindig fut. (...)

A többi is csakhamar előtűnt. A falu minden részéből szállingóz-tak a nagytarisznyás fiúk meg a piroskendős kisleányok. A fakilincs meg-megkattant az utcaajtón, s a Jézus Krisztust a sokféle gyerekhang egymásután dicsérte már a pitarban.* Egyiket-másikat már a lépéseiről megismertem.