vissza a témakörhöz feladat

Ágh István: Álmomban vizsgázni kellene

Közeledik az idő, s mit is csinálok én? mintha semmit sem csinálnék; még nem tanultam semmit érettségire, számtanból megbukom. Nem iskolai félhomályban, inkább mosókonyhagőzben vagy valami köddel kitömött tájon földtelenül lebegek.

Vizsga mint életélményTöbbször, egyre többször visszatérő álom. Álmomban az érettségin innen vagyok, bár tizenöt évvel túl azon. S a valóságban mennyit készültem! Olyan volt az az idő, mint a börtön, mint katonai menetgyakorlat, mint százszor jobbra át, balra át; még egyszer Aranybulla, Dózsa György, ott a kollégium hátsó udvarán, romok között, a letiport gazban, az első dugott cigaretták ízével a számban; gyökvonás, csillagászat, gondtalan csitrik lábfényének ragyogásában. S előtte pár nappal már az álmatlan izgalom, szőlőcukorevés nyugalomért, mások izgalmára figyelés, s aztán a vizsgán a 21 plusz 2 egyenlő 24-gyel szörnyű tévedése.*

Most nincs kollégiumudvar, se tóparti séták, se tételek, se könyvek. Ez nem izgalom, most a sikertelenség teljesen nyilvánvaló, ez maga a feneketlen szorongás.

Istenem, már évek óta nem voltam számtanórán, tankönyvet se láttam, tanár sem törődik velem, itt sincs, de mégis tekintetét érzem a tarkómon, amint a sötétből éget.

 
 

1 2