dec. 6.

Uránia. A "Jégvilág" c. darabot adták, jó volt a fűrészes hal. Csináltunk dobtapsot, mire az igazgató lekiabált a páholyból, hogy az egész iskolát hazakergeti, nagyon röhögtünk Gárdossal, minden kép után állathangot utánoztunk és mondtuk: "Náttyon széb! Náttyon széb!" - és minden képnél olyan hangosan álmélkodtunk, hogy milyen gyönyörű, hogy a felolvasó egész büszke volt, és minden kép után úgy nézett szét, mintha ő festette volna. Kivettem a könyvtárból "Servadac Hektort", este olvasok majd. Délután bent voltam a plébániakertben, és eperfalevelet szedtem a hernyóimnak, ja, igaz, megölték a kínai császárt, nagy forradalom lesz. nem férnek a bőrükbe ezek a kínaiak! Mostan az udvariban ülök, holnap nem lesz suli. Átnéztem a történelmet, és megcsináltam az ábrázolót, kúp lefordítása az első képsíkba, jó nehéz volt.

febr. 11.

Ma beírtak az osztálykönyvbe, mert a Jákó rám fogta, hogy a manzsettámra írtam a puskát, pedig nem is természetrajzból írtam, hanem németből. Annyi baj legyen, majd megkérem az osztályfőnököt, hogy húzzon ki. Ma Shakespearetől olvastam Hamletet, igen jó tragédia a nagy brit költő tollából. Ma egész nap olyan szomorú voltam, nem is tudtam etetni a hernyókat. Tulajdonképpen miért is él az ember? "Lenni vagy nem letti, ez itt a kérdés" - mint ahogy Shakespeare mondja Hamletben. Arra gondoltam, hogy milyen kár az ifjúságért, mely elmúlik, és hogy én már sohase leszek olyan vidám és elégedett, mint a harmadikban. Hiába! az élet nem olyan víg dolog! ... de hagyjuk!...*