(...)
Egyébként annak ellenére, hogy egyedül élek - ha hetente csak egyszer
is -, nagy háztartást viszek: hétvégeken egyik-másik fiam megtisztel
ebédre, vacsorára, és persze családostul jönnek, úgyhogy öt-nyolc
főre biztosan számíthatok egy szombat, vasárnap leforgása alatt
- Jani fiamnak és Tamásnak is két gyermeke van -, úgyhogy van lehetőségem
az olvasás mellett talán legkedvesebb szenvedélyemnek hódolni, mert
a főzés az én nagy kalandom és menedékem, ahol igazán "nembeli"
szabad alkotótevékenységet folytathatok; a konyhában senki nem szól
rám, senki nem ad tanácsot, senki nem tilt, segít vagy oktat. A
konyha az én Bakonyom.
Attól félek, hogy már az iskolában is csak a zsidótojás
és a teper-tőpástétom biztosít némi tekintélyt számomra.
|
|
Manapság egy gimnáziumi tanár megítélésében
elhanyagolható tényező a tudás, a műveltség, a gyerekek ragaszkodása -
ám ha valaki behoz nőnapra egy soha nem ízlelt húskrémet, az már igen,
az már számíthat valami társadalmi respektusra. (...)*
azt írod, örüljenek annak, hogy hatvannégy évesen még
mindig dolgozhatok, taníthatok, hogy még mindig tartozhatok valahová.
Hát örülök. Tudom, hogy mekkora szerencsém van.
|