Amikor első gimnáziumba léptem, a híres iskolát még nem Ber-zsenyi Dániel Gimnáziumnak hívták. A középiskolák névadása Klebelsberg Kunó iskolapolitikájának egyik újítása volt. Negyedik gimnazista voltam, amikor Berzsenyiről nevezték el tanintézetünket, ekkor lépett a régi, piros kecskeszakállas Jacoby Károly igazgató úr halála után az iskola élére őméltósága Krompaszky Miksa címzetes tankerületi főigazgató, aki az amúgy is régóta jó hírű főgimnáziumot átalakította azzá a "humanisztikus gimnáziummá" (mert a főgimnázi-um kifejezés is megszűnt, a latinos-görögös, erőteljesen irodalmi-történelmi hangsúlyú középiskolákat néhány évig így, humanisztikus gimnáziumoknak nevezték.) Krompaszky idővel az iskolát átszervezte reálgimnáziummá, ahol elmaradt a kötelező görögoktatás, helyére lépett az eddig is tanított német mellett az olasz, hangsúlyozva rokonszenvünket Mussolini Olaszországa iránt. Krompaszky kitűnő érzékkel tudott alkalmazkodni a kor napi politikai időszerűségeihez. Amikor most, több mint fél évszázaddal azután, hogy befejeztem, megpróbálom jellemezni ezt az iskolát, azt hiszem, az ő nem közönségesen vonzóriasztó alakjával kell kezdenem.