Kezdődött aztán heje-huja, de milyen! a falu túlsó végén is kiállottak csudájára az emberek.

Mikor aztán rektor bácsi nagy dühösen, paprikásan, botosan berohant, mindenki a pad tetejéről ugrált le.
- Na most lesz, ami sose volt! - mennydörögte rektor bácsi. - Hadd lássuk csak, ki volt a főlármázó? - s félelmesen markolta a nagy botot.

Olvassa aztán, hogy:
Kósa Lajos ... Kósa Lajos ... Kósa Lajos ... ez a kurátor Lajcsikája.

Dühös lesz. A botjával üt a padra, mint az ágyúdörgés.
- Hitvány peniperdák! Gazok! Hétbőrű cigányok. Még ezt a kis bárányt is megvadítják ... Na, gyere kisfiam, ne félj, nem ütlek agyon az akasztófák miatt ...

Az akasztófák pedig huncutul kacsintanak egymás szemébe. S nyugodtan kezdődik a lecke.*

A lecke. Meg a tanulás:
A tornácon akkora gödrök voltak, hogy ha beleült egy ábécés, csak a szemével látott ki belőle.