Drága Kittym!
Az egész I/B reszket az izgalomtól. Ennek az az
oka, hogy tanári konferencia előtt állunk. A fél osztály fogadásokat
köt, hogy ki bukik meg, és ki megy át. Miep de Jong meg én kinevetjük
a mögöttünk ülő fiúkat, Wimet és Jaques-ot, mert egész zsebpénzüket
fogadásokba fektették. "Te átmégy", "Szó sincs róla",
"Hát persze" - ilyenek hallunk kora reggeltől késő estig.
Még Miep csendért esdeklő pillantásai meg az én dühkitöréseim sem
tudják elnémítani a két fiút. Véleményem szerint az osztály negyedrészét
meg kellene buktatni, akkora a tudatlanság, de hát a tanárok kiszámíthatatlanok,
most pedig - remélem - kivételesen jóindulatúak lesznek.
|
|
Magamat és a barátnőimet nem féltem.- Mi majdcsak átcsúszunk.
Csupán a számtanosztályzatomban nem bízom. Na de majd meglátjuk. Addig
pedig bátorítjuk egymást.
Tanáraimmal és tanárnőimmel igen jó viszonyban vagyok.
Szám szerint kilencen vannak, hét férfi és két nő. Kepler,
az öreg számtantanár egy ideig igen dühös volt rám, mert sokat fecsegtem.
Egyik figyelmeztetés a másikat követte. Végül büntető feladatot kaptam:
fogalmazványt kellett készítenem "a folyton csörgő szarkáról".
Vajon mit lehet írni egy szarkáról?*
Mindegy gondoltam. Majdcsak lesz valahogy. Feljegyeztem hát naptáramba
a csörgő szarka megírásának határidejét, és azontúl igyekeztem csendben
lenni.
|