Vas István Krompaszkyban csupán a fensőbbséges hangú szélhámost, a politikai helyezkedőt, a féktelen karriervadászt látta és láttatja. S annyiban igaza is van, hogy mindez a jelző maradéktalanul illik rá. Ámde ez az igazi mikszáthi értelemben vett "úri svihák" a maga sikerei érdekében egy jó hírű, jó iskolából az ország egyik legeslegjobb iskoláját szervezte meg. Uralma alatt a Berzsenyi igen kemény iskola lett, ahol legalábbis egy ismeretterületen mindenkinek brillíroznia kellett. Krompaszky nem volt a sablonos "tiszta jeles" híve.* Sokkal később - amikor én már jogászdoktor voltam, és kezdtem valamelyest ismert író lenni, ő pedig már nem iskolaigazgató, hanem országgyűlési képviselő volt - egy kávéházban, konyak mellett (amelyre szokott nagy kézgesztusával ő hívott meg) mondotta azt az igazságot, amelyet régóta gyakorló pedagógusként azóta is irányadónak érzek. Azt hiszem, szó szerint tudom idézni:

- Tudod, én már hetedista korodban tudtam, hogy te valami író-tudós leszel, tehát érdemes tanítani. Abból tudtam, hogy nem voltál soha tiszta jeles. A tiszta jelesekről sohasem tudom, hogy mit tudnak, mi érdekli őket.* Valódi tiszta jeles nem létezik, mindenkit valamelyik tantárgy jobban izgat, mint a másik tantárgy. Ha egyformán jól tudja valamennyit, akkor ez a tiszta jó. Jeles csak annak jár, aki valamiből sokkal többet tud, mint a másikból. Akkor az iskolának az legyen a gondja, hogy ezt az érdeklődést elégítse ki minél jobban.

Krompaszky ezt az elvet következetesen vitte végig, amíg az iskola igazgatója volt. Én olyan jónak bizonyultam magyarból, történelemből és latinból, hogy az érettségin matematikából és fizikából nem kaphattam "jó" jegynél rosszabbat, pedig biz' isten, nem érdemeltem meg: fizikából legföljebb elégségesre tudtam az anyagot, matematikából még az elégségest sem adtam volna meg magamnak. De egy pillanatig sem szorongtam az érettségitől (még csak érettségiálmaim sem voltak a későbbi években), mert - mielőtt még Krompaszky olyan világosan megfogalmazta volna - pontosan lehetett tudni, hogy aki valójában kiválik a humanisztikus tárgyakból, azt nem érhette baj a reál tantárgyakból. És viszont. Aki fizikából és matematikából tehetségesnek bizonyult, annak nem kellett félnie sem a történeti, sem a nyelvi tantárgyaktól, akármennyire gyöngén állt ezekből. Sőt volt olyan osztálytársunk is, aki tornából, vívásból iskolán túli hírnevet szerzett.