Ez is elegendő volt ahhoz, hogy legalább elégségessel osztályról osztályra továbbléphessen.
De valamiből igazán jónak kellett lenni. Aki semmiben sem felelt meg az iskola valóban magas követelményeinek, azt eltanácsolták, vagyis behívták a gyenge tanuló szüleit, és megmondták neki, hogy nem buktatják meg a fiút, ha a következő évben másik iskolába viszik. Aki itt bukásra áll, az a legtöbb hazai középiskolában még jeles is lehet. Ez az iskola azonban nem az átlagtanulóké.*

Persze ilyen elvi alapja országos méretben nem lehet a középiskolai oktatásnak, de hogy néhány - kevés számú - ilyenfajta iskolának lennie kellene, arról meg vagyok győződve. Akiben már kisiskolás-korban megmutatkozik a közösségnek idővel hasznos tehetség, attól már középfokon is többet kell követelni, mint a nagy átlagtól, hogy jól előkészítsék a tudományos szintű felsőoktatásra. És ez nem társadalmi osztálykérdés: volt nekünk grófi iskolatársunk, akit már hatodik után eltanácsoltak. Paskusz Zoltán pedig, aki fiatalon lett jelentékeny jogtudós és jogfilozófus (a háborúban mellettem halt meg flekktífuszban), proletárfiú volt, a társadalom mélyrétegéből: tandíjmentességgel, ösztöndíjjal segítette az iskola, hogy színvonalasan tudjon előkészülni a tehetsége szerint kijáró egyetemre, ahol hamarosan kitűnt egyre nagyobb tudásával. Az azután már a történelem adta végzet, hogy oly sok kitűnő elmével együtt ő is elpusztult a halálba hajtott százezrek között, holott Moór Gyula, a maga liberalizmusával az akkori egyetemen oly haladó-baloldalinak tűnő jogfilozófiai professzor nemcsak hitte, de gyakran mondta is, hogy az ő utódja lesz az egyetemi tanszéken.

Krompaszky nem volt az igazságok lovagja. Ha valaki baloldali eszméket hangoztatott, vagy politikailag "gyanús" folyóiratban jelentette meg korai írásait, azt menthetetlenül eltávolította az iskolából. Ő az ellenforradalmi Horthy-rendszernek volt a pedagógusa, mint ahogy az volt a legmagasabb szinten Klebelsberg Kunó, a vallás- és közoktatásügyi miniszter. De Klebelsberg a maga idején a maga ideológiája számára igen jó iskolákat tudott csinálni, és Klebelsberg kultúrpolitikai elgondolásait Krompaszky kitűnően tudta az iskolai gyakorlatban megvalósítani. Azt hiszem, még mindig tanulhatnánk tőlük, hogy a mi eszmevilágunk számára jobb középiskolákat formáljunk ki, mint amilyenek annyi tantervi reform után is a mi gimnáziumaink és tanintézeteink.