3.7. A közlési folyamatok kimenetele, változatai
Vajon kommunikációnak nevezhető-e az a tevékenység, ha valaki egy mozivászon előtt ül, vagy amikor valaki egy jelenségről tényeket gyűjt?
Az utóbbi semmiképpen nem nevezhető kommunikációnak, csupán megfigyelésnek. Az előbbi ugyanakkor kommunikáció - bár nincs visszajelzés a két fél között -, de a kommunikáció egy általános jellemzője, ill. az a tény, hogy a tudatban ered és tudatban végződik, teljesül, ez esetben befogadásról, egyirányú közlésről beszélünk. Az olyan információátviteli folyamatot, amelynek csak a végpontján van tudat, megfigyelésnek, az olyat, amely kezdőpontján van tudat, azt vezérlésnek nevezzük. Ha mindkét oldalon van tudat, akkor teljesül a kommunikáció feltétele. A kommunikáció mozzanatai közé soroljuk a kódolást-dekódolást, a választ és a visszacsatolást.
A közlési folyamat végbemenetele szempontjából a kommunikáció három változata különíthető el. Az egyoldalú - amikor a közlő nem tudja, hogy üzenete eljutott-e a fogadóhoz. A részleges - amikor a közlő észleli, hogy a fogadó „vette" az üzenetet, de válasz nem érkezik. A teljes - melynek során a fogadótól értékelhető válasz érkezik.
Az egyirányú kommunikáció szintjén a közlő aktív, a befogadó viszont többnyire passzív résztvevője a folyamatnak.
Az alapvető „közlő - csatorna - befogadó" modell a helytálló ebben az esetben, ahol az egyirányú kommunikáció van túlsúlyban. A befogadó erre reagál, de erről a közlőnek nincs tudomása. Ebben a modellben azonban nem szerepel a visszacsatolás. Egyszerűsítve a folyamat az alábbiakba sűríthető:
KÖZLŐ -> CSATORNA -> BEFOGADÓ
A vevő (vezérlésnél vezérelendő rendszer) lehet egy másik tudat vagy egy anyagi rendszer. A vezérlési folyamat megköveteli azt, hogy tudat legyen a kezdőpontján, de nem szükségszerűen a végpontján. (A közlés történhet az élőszervezeten belül, élőszervezetek között, ember és gép között, valamint ember és gép által. Ez utóbbi valamilyen közvetítő médium segítségével történik, tehát mediális közlés. (l. később.)
A kommunikációs folyamat ezzel azonban nem fejeződik be. Sőt ezzel kezdődik a kommunikációra oly jellemző párbeszédes kapcsolat.
A visszacsatolás során a közlő információhoz jut. Ha a közlő hasznosítani akarja tapasztalatát a vevő befolyásolásában, úgy információt kell kapnia minden olyan változásról, amely a vevő helyzetében a ő kommunikációjának jóvoltából következett be.
E művelet révén a közlő és befogadó között már információcsere történik. Visszacsatolások például az intézmények és közönségük kapcsolatának közvélemény-kutatással foglalkozó és a közleményeik hatását elemző szakemberek által használt visszacsatolási technikák, módszerek (kérdőívek, interjúk).
Amennyiben felhasználja a közlő az információt, úgy szabályozásról beszélünk, melynek szintjén megjelenik az újrafeldolgozás.
Interakciónak nevezzük az emberek társas helyzetben lezajló, kölcsönös, egymáshoz viszonyított rendszerét. Akkor nevezik valamely személy viselkedését interaktívnak, ha az egy másik személy időben közvetlenül rákövetkező viselkedését befolyásolja. Az interakció tehát kölcsönhatás, akciók és reakciók együttese.
14. kép: A visszacsatolásos rendszer
A szabályozás (az interaktív kommunikáció) modellje magába foglalja a visszacsatolást és az újrafeldolgozás lehetőségeit, melyek folyton működnek a két fél között az általuk tervezett rendszereken és különböző társadalmi rendszereiken keresztül.
41: Forgó S.: A mozgóképkultúra tantárgy bevezetésének kommunikatív aspektusai. In: Informatika a közoktatásban. Konferenciakiadvány, Ózd, 1995. 130.