3.2. A kommunikációs jelenség ismérvei
A kommunikációelmélet számos tudományág és tudományterület eredményeit ötvözi. A műszaki tudományok nagy mértékben segítették a kommunikációelmélet kialakulását, de kommunikációs folyamatok vizsgálatára a kétszemélyes, közvetlen kommunikáció bizonyult a legalkalmasabbnak, hiszen a kommunikációban a biológiailag, pszichológiailag és szociálisan meghatározott ember vesz részt.
Tulajdonképpen a Laswelli formula38 (ki, mikor, milyen céllal, milyen hatással akar kommunikálni - l. később) szerint történhet a kommunikációs modellek lehetséges vizsgálata. Az alábbiak nézzük meg részletesen az általános szempontokat.
- KI = a közlő (kommunikátor), az a személy, akitől adott helyzetben a kommunikáció elindul
- MIT = a közlés tartalma, értelme a hír vagy a közléstartalom, egyszerűbben: a tartalom, üzenet
- CSATORNA = a térben, időben elkülönülő adatok, jelek, információk, átvitelét valósítja meg
- KINEK = aki a közlést kapja és felfogja, a befogadó
- HATÉKONYSÁG = a vett üzenet mennyiben váltja ki a kívánt hatást
Megjegyezendő, hogy a kód szabályok és megállapodások rendszere, amely szerint az információ egyik megjelenési formája egy másik formára leképezhet, elemi egysége a jel.
Ez a klasszikus és a leggyakrabban hivatkozott elméleti modell. A majdnem tökéletes meghatározásból a MIÉRT azonban hiányzik. Már pedig a kommunikáció folyamatát, a kommunikációs cselekvést vagy cselekvéssort olyan indíték hozza mozgásba, amely azonos a "miért"-ekre adható válasszal. A folyamat végén, annak eredményeképpen jön létre az a kapcsolat, amely az egyénnek és a társadalomnak egyaránt létszükséglete. Emberi társadalom nem képzelhető el tudatosan, célirányosan tervezett és szervezett kapcsolatrendszer nélkül. Ez könnyen belátható, nyilvánvaló (evidencia), mégis alaposabban meg kell vizsgálni a miérteket, hiszen az az érdeke minden személyiségnek, hogy minél tökéletesebben illeszkedjék be a társadalmi kapcsolatrendszerbe, s azon belül minél eredményesebb, minél hatékonyabb kommunikátor legyen.
11. kép: A Laswel-féle formula
1) Összetevők: a kommunikáció jelenségeinek közös összetevői vannak, melyek minden rendszerre érvényesek (közlő fél, befogadó, hír vagy közléstartalom, a közlés formai sajátossága vagy jelrendszere: a kód, a kód elemi egysége: a jel, a csatorna. Ezek egyben a kommunikációelmélet alapfogalmai.
2) A kommunikáció kontextusa: a közvetlen emberi kommunikáció társadalmi jellemzői közül kiemelhető a társadalmi jelleg, azaz mindig társadalmi szituációban történik, valamilyen adott viszonylatban történik (organizációs kapcsolatok, státuskülönbségek, szerepek). A társadalmi meghatározottság időbelisége tartós vagy időleges egyaránt lehet.
3) A kontextus aktuális jellemzőit - a kommunikációs szituáció a társadalmi meghatározottságon túl - a kommunikáló felek is alakítják. Az aktuális jellemző a kommunikáció helye és környezete, valamint a kommunikáció tere, azaz a személyes vagy nyilvános volta.
4) A kommunikációs tartalom változói: a közlés tárgya szerint szólhat a folyamatban résztvevőkről, a közlő és a címzett közötti viszonyról, vagy más, a közlésben résztvevőktől, vagy akár a közlési folyamattól, helyzettől független jelenségről egyaránt. A közlés tartalma céljához viszonyítva: hiányos, pontos, adekvát és redundáns; tartalmilag konkrét vagy elvont lehet. A tartalom a társadalmi normák függvényében különböző (nyilvános, személyes, bizalmas).
5) A kód változatai attól függhetnek, hogy milyen kommunikációs csatornát vesz igénybe a közlő, ill. hogy milyen a kód: verbális vagy nonverbális.
6) A közlő változói közül kiemelendő a közlemény kódolásának, megalkotásának képessége. Ehhez ép közlőszervekkel kell rendelkeznie. A kommunikátor képességei közé még sok mindent tartozik. Fontos szempontok:
- az emberismeret kérdéskörének kognitív megközelítésű felfogása
- pszichés meghatározottsága a kommunikáció idején
- a kommunikáció csatornáinak rugalmas vagy merev alkalmazási képessége
- a cél tudatosságának különböző foka
- A kommunikátor célja lehet stratégiai és taktikai (pl.: a kommunikációs partner felett állandó kontroll megteremtése, vagy az impressziókeltés-e a cél).
7) A vevő, befogadó jellemzői közül kiemelhetjük a dekódolás képességét, amely különböző mértékű lehet. Többnyire ugyanazok jellemzik, mint a kommunikátort, kivéve a célokat és a szándékokat. A kommunikációs cselekvések során a közlő és a befogadó szerep gyorsan cserélődik, így változóikat, jellemzőiket többnyire azonosnak vehetjük. A kommunikáció lefolyása szempontjából a befogadóban kialakult kép (a közlőről, szituációról) meghatározó jelentőségű.
8) A modell általánosságai: a jelek jelentéstartalmában és jelhasználati szabályaiban egyetértésnek kell lenni, a kommunikáció létrejöttéhez elengedhetetlen a közös kód. Az emberi kommunikációban a közös kód és használata az emberek szocializációs folyamatában tanulással jön létre.
A kódok - a tudatos és a tudattalan megnyilvánulások - elkülönítése kommunikációs cselekvéseink során nem mindig éles határ mentén történik. A nem verbális kommunikáció területein jelentkeznek az önkéntelen, a nem tudatos vagy az ún. ösztönös megnyilvánulások. Ezek az emberek biológiai meghatározottságával állnak szoros kapcsolatban (pl.: véráram, nyirokáram, izommozgás-koordináció stb.).
9) Szintek: A személyiség kommunikációs cselekvései és reakciói, tudatos és tudattalan megnyilvánulásai, és a kommunikáció szintjei (kognitív, affektív, viselkedésbeli) erősen kapcsolódnak egymáshoz:
Az értelmi vagy kognitív szint foglalja magába az ember mint gondolkodó lény összes megnyilvánulását, és az ezekkel kapcsolatos kommunikációs tevékenységeket (megértés, tanulás, tervezés, számolás, következtetés, rendszerezés stb.).
Az érzelmi szint a világ jelenségeihez fűződő kapcsolatunkat jellemzi és minősíti az érző személyiség szempontjából (öröm, bánat, szorongás, lelkesedés, aggodalom stb.). A pozitív és negatív érzelmek szükségleteinkhez kapcsolódva alakulnak ki, amennyiben a világ számunkra felfogható összes jelensége is a szükségleteken keresztül jut el hozzánk. Az érzelmek intenzitása ezért a szükséglet feszültségi fokától függ, amelyet az érzelmek impulzusának nevezünk.
A viselkedési szint az értelmi és az érzelmi folyamatok kifejeződése (artikulációja). Cselekvéssel (mozgással) juttatjuk el másokhoz érzéseink, gondolataink tartalmi üzenetét, fogadjuk és feldolgozzuk mások üzeneteit, azaz élünk és boldogulunk.
38: Lasswell, Harold D.: The Structure and Function of Communication in Society, A társadalmi kommunikáció struktúrája és funkciója. In: The Communication of Ideas. New York, 1948.