Tekintettel arra, hogy a kommunikáció legszélesebb értelmében információtovábbítás, mely elsősorban az élőrendszerekre jellemző két alapvető folyamat egyike. (Az egyik jellemző az élelem átalakítása energiává, míg a másik az események adatokká, információvá való átalakítása.) Ezáltal az élőrendszerek a kommunikáción keresztül kapcsolódnak környezetükhöz. A kommunikáció és az organizáció összefüggései 3 dologgal jellemezhetők:

• bemenet
• működés
• kimenet, produktum

Van- e közös vonás az állati fogvicsorgatás és az emberi fogkivillanás között?

Ez a kérdés már Darwint is érdekelte. Vajon képesek különböző egyedek egymás jeleit megfejteni? Ismeretes az afrikai mézlelő madár és a bennszülöttek együttműködése a méz megszerzése érdekében. Van-e közös a madarak tollborzolása és az emberi háton való hideg futkosása között? Vagy a rhesus majmoknál a rábámulás és az emberi agressziót kísérő, tartós nézés között? Az egymáshoz nagyon közel álló fajok viselkedését (kommunikációs rendszerüket) tanulmányozva, majd összehasonlítva a zoológusok evolúciós lépéseket találtak az állatvilágban. A ritualizáció, a kihirdetés, a győzelem kihirdetése, eltolási, alávetési viselkedés megnyilvánulásait közösnek találták.

Ismeretes, hogy sok érzelmet felismernek az egymástól nagy földrajzi távolságban élő népek tagjai. A kommunikáció tehát az evolúciós folyamat eredménye. De csak az evolúcióé? Erre választ a belső kódrendszerrel (kultúrával) rendelkező csoportok vizsgálata ad választ (Ekman, Friesen).

A nem verbális kommunikációs jelzések ősibbek, kevésbé tudatosak és kontrolláltak. Mint ismeretes, ebbe a körbe tartoznak a nyelv mellé rendelt jelek: a tekintet, a mimika, a mozgásos kommunikáció elemei, a tekintet, a gesztus a testtartás, a térközszabályozás, az emblémaként viselt ruha, hajszín, díszek, környezeti díszítőelemek és az interakció időviszonya, a kronémika.

A nem verbális jelek eredete három csoportba sorolható:

Az örökölt, ontogenetikus jelek az emberekre jellemzőek, és a világ minden táján azonos jelentésük van. Ezek az alapérzelmek: öröm, harag, bánat, meglepetés, félelem, harag, undor, érdeklődés.

 

 

Megjegyzés: Ekman amerikai antropológus igazolta az alapérzelmek veleszületettségének elméletét. A kutatás eredményeként az amerikaiak és az új-guineai bennszülöttek kölcsönösen felismerték a kifejezett érzelmeket.

Az ösztönösen tanult (filogenetikus jelek) egy-egy nyelvi közösségre jellemzőek, jelentésük az adott kultúrától függ.

Az egyezményen alapuló (konvencionális) jelek tudatosan tanult, ismert eredetű és meghatározott céllal használt jelek pl. a siketnémák jelbeszéde, a vakok írása.