A tömegkommunikáció a társadalom kommunikációs folyamatainak - ezeken belül is a köznapi kommunikációnak - egyik sajátos formája, amely a személyes, és a csoportközi kommunikációtól is viszonylag tisztán megkülönböztethető. Legfontosabb jellegzetességei: a tömegesség, a heterogenitás és a technikai közvetítettség. A tömegkommunikáció szervezetei:

• az információgyűjtő: hírügynökségek, tudósítók, hálózatok
• feldolgozó: szerkesztőségek, stúdiók
  Ennek során az információkból közlemények lesznek. A közlemények változatai lehetnek politikai, ismeretterjesztő, szórakoztató és reklámműsorok. Összességében elmondható, hogy a bemenő jelek, az információk új ismeretet, a kimenő jelek (közlemények) pedig már sajátos szűrőn sok redundanciát tartalmazhatnak.
• a kisugárzó rendszer a technikai szerkesztőség, stúdió, adóállomás Itt már nem módosul az üzenet, legfeljebb zajossá válhat.

13. ábra: A tömegkommunikáció rendszere

Az információ és a kapuk

Az információ kapukon keresztül jut az információ a közönséghez, a nyílásnál ott állnak a kapuőrök³⁴, a média tulajdonosai (irányítói, szerkesztői, akik szelektálnak azáltal, hogy kiválasztják, hogy mely személyek szerepeljenek) és az újságírók. Ők döntenek arról, hogy milyen információkból váljanak hírek, az ő merítésük alapján lesz a végtelen halmazból véges számú hír. Az információ attól függően válik hírré, hogy kié az a kapu, kinek a kezében van a kulcs, ki fizeti meg a kapuőrt. A médiafolyamatok által előállított termék az előállítás folyamán több szervezési lépcsőn is átmegy, amíg eljut a fogyasztóhoz. A folyamat minden fázisában az eredeti adatok szűrésre kerülnek, az időtartamukat csökkentik, továbbá stílusbeli változásokon, illetve szerkesztésen és tartalomszűrésen esnek át. A folyamat minden fázisa a felhasználóhoz való út egy kapujának tekintendő, így ez kapunyitásnak, illetve építésnek is nevezhető.

Tegyük fel, hogy egy országos hálózattal rendelkező tv riportereit az ország középnyugati területére küldik, hogy beszámoljanak az ottani erős esőzésekről, és az árvizekről. Ebben az esetben a kapunyitást az esemény megfigyelése jelenti. Habár az árvíz több négyzetkilométernyi területet érint, és több millió ember életére lehet hatással, a riportercsapat időbeli korlátok miatt az egész eseménynek csak egy kis részét képes rögzíteni. Ha a riporterek a kukorica állományban esett kárra összpontosítanak, akkor ez a döntés már egy bizonyos szűrést jelent, mert az eredetileg az összes adatra irányuló érdeklődés a kukoricatermésre szűkül, és figyelmen kívül hagy más termés típusokat, illetve károkat.

A híreket előállító szervezeti rendszerben sok ember munkája szükséges, hogy ez a történet létrejöjjön. A vágó kiválasztja a végső formában használandó megfelelő videó elemeket, az írók összeállítanak egy forgatókönyvet a hírolvasó számára, rajz és képzőművészek olyan a megjelenítést gazdagító elemeket hoznak létre, mint a kiemelt címek, térképek, vagy animációk, a zenészek pedig kísérő zenét állítanak össze. Mielőtt az adott történet, vagy hírelemet közvetíti az esti híradóban, a hírszerkesztő eldönti, mikor lesz a közvetítés időpontja, hogyan fog illeni az adott hírműsor szerkezetébe, melyik anyagot, hírelemet vagy reklámot fogja követni, majd a hírolvasó bemutatja a történetet, a stúdió személyzete pedig végrehajtja a közvetítési folyamatot.

Habár a riportercsapat több órányi videó anyagot forgatott le és állított össze, nagyszámú tényt tárt fel, és sok embert kérdezett meg interjú formájában az árvíz sújtotta területen, a történet - ha adásba kerül - csak pár percnyi hosszúságú lesz. Továbbá mindenegyes fázisban a kapunyitó, vagy kapuépítő formálhatja a történet tartalmát, illetve stílusát. Minden a folyamatban résztvevő személy hozzáadhat vagy elvehet az eredeti anyagból, és ez által a saját módján képes alakítani az adott kommunikációs terméket.

A Laswell-formula

A kommunikációelmélet számos tudományág és tudományterület eredményeit ötvözi. A műszaki tudományok nagymértékben segítették a kommunikációelmélet kialakulását, de kommunikációs folyamatok vizsgálatára a kétszemélyes, közvetlen kommunikáció bizonyult a legalkalmasabbnak, hiszen a kommunikációban a biológiailag, pszichológiailag és szociálisan meghatározott ember vesz részt.

14. ábra: A Laswell-féle formula magyar és eredeti (angol nyelvű) változata

A Laswell-formulaszerint:³⁵ „A kommunikáció-kutatásban azt kell vizsgálni, hogy KI, MIT mond, milyen kommunikációs CSATORNÁN keresztül, KINEK és milyen EREDMÉNNYEL" szerint történhet a kommunikációs modellek lehetséges vizsgálata.

KI = a közlő (kommunikátor), az a személy, akitől adott helyzetben a kommunikáció elindul

MIT = a közlés tartalma, értelme a hír vagy a közléstartalom, egyszerűbben: a tartalom, azüzenet

CSATORNA = a térben, időben elkülönülő adatok, jelek, információk, átvitelét valósítja meg

KINEK = aki a közlést kapja és felfogja, a befogadó

HATÉKONYSÁG = a vett üzenet mennyiben váltja ki a kívánt hatást

Megjegyezendő, hogy a közlés módja, formai sajátossága, jelrendszere a kód, melynek elemi egysége a jel.

A modell klasszikus és a leggyakrabban hivatkozott elméleti tézis. A majdnem tökéletes meghatározásból a MIÉRT azonban hiányzik. Már pedig a kommunikáció folyamatát, a kommunikációs cselekvést vagy cselekvéssort olyan indíték hozza mozgásba, amely azonos a „miért"-ekre adható válasszal. A folyamat végén, annak eredményeképpen jön létre az a KAPCSOLAT, amely az egyénnek és a társadalomnak egyaránt létszükséglete. Emberi társadalom nem képzelhető el tudatosan, célirányosan tervezett és szervezett kapcsolatrendszer nélkül. Ez könnyen belátható, nyilvánvaló (evidencia), mégis alaposabban meg kell vizsgálni a miérteket, hiszen az az érdeke minden személyiségnek, hogy minél tökéletesebben illeszkedjék be a társadalmi kapcsolatrendszerbe, s azon belül minél eredményesebb, minél hatékonyabb kommunikátor legyen.

³⁴ McCombs W.szerint a média az „információk kapuőrének" (informationgatekeeper) szerepét játssza azáltal, hogy a szerkesztőségi munkatársaktól függ, hogy az egyes témák mikor milyen megvilágításban kerülnek adásba. Különbséget lehet tenni a média, a közvélemény és a politika napirendje között.

³⁵ Lasswell, Harold D.: The Structure and Function of Communicationin Society. In: The Communication of Ideas. New York, 1948.