Az információ-átadás során a beszélő és a hallgató nem minden esetben van közvetlen kapcsolatban egymással. Ezért nevezik közvetett közlésnek. Az interperszonális kommunikáció esetében a levegő - mint természeti anyag - az információhordozó médium. Egy párbeszéd résztvevői azonban távol lehetnek térben és/vagy időben egymástól. Ilyenkor a kommunikáció közvetetté válik, s lebonyolításához mesterséges csatornákra van szükség. Manapság a kommunikatívnak tekintett jelenségek nem csupán személyközi, hanem egyúttal közvetített, mediatizált is. A közvetített kommunikáció, a „mediated communication" az ezredfordulói ember viselkedésének része. Ide tartozik minden emberi kommunikáció, kivéve a szemtől szembe társalgást. A közvetített kommunikáció határát a technikai közvetítettségnél szoktuk meghúzni. Ebbe a szférába tartoznak a tér legyőzésére és az idő befogására szolgáló eszköz együttesek; a kézírástól és a nyomtatott médiumoktól kezdve az elektronikus médiumukon keresztül a számítógépes multimédiás - ma már hálózatokkal is megvalósított - nyílt rendszereket is magába foglaló a számítógéppel közvetített kommunikációig.

A médium szó jelentése: „...a közbülső helyen található általános közeg, közvetítő elem (l. a mediális kommunikáció modellje)

A médium szó értelmezései: közvetítő elem, információknak - beszéd, mozdulatok, arckifejezések - nyomtatott vagy elektronikus formában történő tárolására, továbbadására és megjelenítésére. Általában médiumnak nevezzük az információk tárolására, terjesztésére és bemutatására szolgáló eszközöket. Példák erre a beszéd, a zene, a nyomtatott szöveg, a grafika, a kép valamint a mozgókép. Ezen felfogás szerint akár a földet, vizet vagy a levegőt is tekinthetjük médiumnak.

Média: A média fogalmán egyrészt a tömegkommunikáció eszközeit és intézményeit értjük. Ide soroljuk a nyomtatott és az elektronikus (rádiót, a televíziót, a mozit, a videót, tévét, világhálót) változataikat.

A média fogalma a sajtótörténet egy meghatározott szakaszában - a tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan a tömeglapok megjelenésének illetve az elektronikus sajtóformák elterjedésének időszakában - kialakult, a tömegkommunikáció eszközrendszereként intézményesült sajtóformák gyűjtőneve. Egy másik felfogás szerint: „Médiának tekintünk minden olyan kommunikációs rendszert, amely lehetővé teszi, hogy egy társadalom betöltse három létfontosságú funkcióját: a megőrzést, az üzenetek és a különböző tudásformák távolsági kommunikációját és végül a különböző politikai és kulturális tudástartalmak reaktualizálását."⁷

McLuhan médium felfogása szerint közlési eszköz minden olyan dolgot, amely az emberi tevékenységek és társulások méretét, illetve formáját alakítja és ellenőrzi, s ebből következik, hogy kommunikációs médiumként kezel minden emberi terméket, a hardvereket - a fizikailag előállított tárgyakat - éppúgy, mint a szoftvereket - az eszméket és gondolatokat.

E gondolatmenet szerint a kultúra alakítására nézve mindig csupán a domináns, kommunikációt közvetítő médium - tehát az ember valamely szervének meghosszabbítása révén kialakított technikai eszköz - természete a lényeges, méghozzá abból a szempontból, hogy használójának hány érzékszervére és pontosan mely érzékszerveire hat. McLuhan szerint „a médiumok nem csupán termékei az embernek, hanem bizonyos értelemben azonosak is vele: testének kiterjesztései - abban az értelemben, ahogyan például a kerék a láb, vagy a ruha a bőr meghosszabbítása. A szerző érvelése szerint a túlélés érdekében, a fizikai és a társadalmi környezetből ránk zúduló ingertömeggel szembeni „lökhárító" szerepének betöltésére szánva terjesztjük ki szerveinket a térben.⁸

Barbier - Laveir összegzése szerint: „...médiának tekinthetünk minden társadalmilag létrejött kommunikációs struktúrát, sőt a definíciót kiterjesztve, médiának nevezzük e struktúrák hordozóit."⁹

A médiakommunikáció egy olyan szerkezetet jelöl, a hol a közlési folyamat közvetítetté válik. Ebben az értelemben túlléphetünk az idő és a tér korlátain, azaz a távolságot és az időt legyőzve tér és időutazást végezhetünk.

A kommunikációnak az a fajtája, ahol a befogadó nem közvetlenül van (tér és/vagy időbeli eltolással) kapcsolatban a kibocsátóval, hanem az általa előállított, továbbított üzenettel közvetett, másképpen mediális kommunikációnak nevezzük.

4. ábra: A mediális kommunikáció modellje

A médiakommunikáció során valamilyen tér és/vagy időt áthidaló médium segítségével kommunikálunk. A modell két végpontján az üzenet kibocsátója illetve a befogadója helyezkedik el. A két elem között található a kódoló illetve a dekódoló elem, amelyek az üzeneteket valamilyen szimbolikus formába burkolják illetve kibontják. A központi helyen az üzenet található, melyet valamilyen médium (közvetítő, tároló, megjelenítő) hordoz. A médium ezekben az esetekben többet jelent a fizikai vagy kémiai, vagy biológiai kommunikációs csatornánál. Talán jelenti ezt is, de a médium mindenekelőtt intézmény(rendszer), amely előzetesen rögzített módon működik, esetenként döntések születnek benne és így tovább. A médiumokon keresztüli hatás - benne a szó és látvány adagolása - nem új, legfeljebb mi kaptuk meg néhány évtizede azt a lehetőséget, hogy eszközöket, technikát is használjunk hozzá. E használat bár egy parányit néha kicsinyített az ember szerepéből, de ugyanakkor meg is növelte azt, hiszen nem kettőhöz, háromhoz, öthöz szólhat, mint az ősember vagy az előember, vagy néhány tízezerhez, mint a rómaiak, vagy százezerhez, hanem tízmilliókhoz is szólhat.

„A kommunikáció története a tér és idő legyőzésének története; az időt két irányban is le kellett győzni: az információkat egyre gyorsabban átadni és egyre tartósabban rögzítni."¹⁰

A tartós rögzítést az évszázadok folyamán megoldódott a különböző találmányok, felfedezések segítségével. A szóbeli információ tartós rögzítése megoldódott az írás és a könyvnyomtatás feltalálásával, a képi információkat a fényképezés, mozgófilm, képmagnó rögzíti. A hang rögzítésére pedigmegalkották a hanglemezt, mágneses hangszalagot.

5. ábra: Médiakommunikációs változatok

⁷ Barbier, Fréderic - Lavenir, Catherine Bertho: A média története :Diderot-tól az internetig. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. 402.

⁸ Varga Barbara: Manuel Castells és a Mcluhan-Galaxis halála

In:http://www.c3.hu/~jelkep/JK992/barbara/barbara.htm

⁹ Barbier, Fréderic - Lavenir, CatherineBertho: i.m. 13.

¹⁰ Fülöp Géza: Ember és információ. 2. átdolg. kiad. Múzsák Kiadó, Budapest, 1984. 50.