Megállapította, hogy minden kommunikációs folyamat leírható egy absztrakt modellel. A Shannoni modellt l. később.

A modell egyik oldalán az információforrás és az adóberendezés található, a másik oldalát a vevő és a címzett (rendeltetési hely) foglalja el. A két oldalt a csatorna köti össze, amelyre mindig hatnak zajok. A zaj hatására az információ torzulhat, de akár teljesen el is veszhet.

C. Shannon modellje alkalmas a kommunikációs folyamatok leírására. Ez tette lehetővé, hogy később a kommunikáció általános mintává váljon.

A kibernetika és az információelmélet csak igen szűk határok között használható a társadalmi kommunikáció jelenségeinek magyarázatához.

Shannon és Weaver²⁰ világosan megkülönböztetik az információ-átadás (az ő szóhasználatukkal élve: kommunikáció) technikai, társadalmi vonatkozásait, és leszögezik, hogy ők csak az előbbivel foglalkoznak. A kommunikációnak ezek a szemantikus aspektusai nem tartoznak az információelmélet fogalomkörébe.

„A kommunikáció szót itt igen széles értelemben fogjuk használni, hogy felölelje mindazokat az eljárásokat, melyeken keresztül az egyik emberi elme a másikra hatni képes." (W. Weaver) „A hírközlés alapproblémája: egy adott helyen kiválasztott üzenet²¹ pontos vagy megközelítő visszaállítása egy másik helyen" (C. E. Shannon).

Az első kommunikációs modell az információs és kommunikációs eszközök vizsgálata nyomán jött létre. A kommunikáció fogalmának elméleti megalapozását C. Shannon és W. Weawer²² tette meg először, ez matematikai, ill. híradástechnikai megközelítésű volt. Felfogásuk szerint kommunikációs rendszer pontosan úgy működik, mint az individuális beszélgetés. A S&W modell forrás, adóberendezésből, csatornából, vevőberendezésből, a címzettből valamint a zajforrásból állt. Az üzenet közvetítése során a jelek segítségével történt az átvitel. A közlés jelrendszere a kód. A kód elemi egysége a jel. A kommunikáció többféle kódban történhet, mely a közös megállapodás szerinti értelezésből fakad.

 

6. ábra: A Shannon - Weaver féle hírközlési modell

 

7. ábra: A Shanonn - Weaver féle eredeti hírközlési modell

A modell szerint a kommunikációs rendszer ezekre az alapelemekre redukálható. A telefonban a jel, váltakozó elektromos áram, a csatorna pedig a kábel. A beszédben a jel a váltakozó hangnyomás, a csatorna a levegő. A jelre sokszor az információforrás által nem kívánt dolgok is rárakódnak. Ilyen a rádió esetében a zaj, a telefonban a hang torzulása. Minden többletet zajnak nevezünk.

A shannoni modell két pont közötti kommunikációt írja le, és a közbeiktatott közeg, a csatorna műszaki tervezéséhez ad pontos matematikai eszköztárat. A modell sémája öt alkotórészből áll:

Információforrás szolgáltatott ÜZENET- szimbólumok egysége, amit az adó továbbít - az alábbi láncon megy végig:

1. Információforrás

2. Adó

3. Csatorna

4. Vevő

5. Címzett

6. Zajforrás

Az üzenetet az adó jellé, majd a vevő a vett jelet üzenetté alakítja vissza.

1. Információforrás valamilyen energia állapotváltozást hordozó jelenség, vagy személy, amely üzenettartalommal rendelkezik.

2. Adó/kódoló: a forrás üzeneteinek, szimbólumsorozatainak megfelelteti a csatorna jelsorozatát, jelhalmazát, jelfolyamatát és a csatorna bemenetéhez juttatja el.

A kódolás során az adatokat szimbolikus formába öntik. Másképpen valamely információt egyezményes jelekké alakítanak át. Enkód: a közlés módjának, formai sajátosságának, jelrendszerének (más szóval szimbólumainak) megválasztása.

A kód megállapodás szerinti jelek vagy szimbólumok rendszere, amellyel valamely információ megadható.

A jel- a választott kód elemi egysége. Jelnek nevezzük azt az energiaváltozást, amely adatokat hordoz. Analóg jelről akkor beszélünk, ha az átalakított jel nagyságának változásai folyamatosan követik az eredeti jelet. Digitális jelen olyan információt értünk, amelynek kódolása nem folyamatos.

Adatnak nevezzük a tényeknek és elképzeléseknek nem értelmezett, de értelmezhető formában való közlését. Az adat nem értelmezett ismeret.

Információ az adatokon végrehajtott gondolati műveletek értelmezett eredménye. Az információ értelmezett ismeret: tény jel - adat (nem értelmezett) - információ (értelmezett)

3. Csatorna: A jeleket közvetítő közeg. A fizikai közeg számára adekvát energiaállapotú jeleket képes közvetíteni. Térben, időben elkülönülő helyek között jelsorozatok, jelhalmazok, jelfolyamatok átvitelére alkalmas. A médiumaz információ hordozója, közvetítője, megjelenítője. Tér, idő és érzékszervi modalitás jellemzi. A technikai találmányok révén megvalósul az idő és a tér korlátain való túllépés.

4. Vevő/dekódoló: A csatorna kimenetén megjelenő jeleket állítja vissza az eredeti üzenetet olyan formába, amit a rendeltetési hely észlelni tud.

A dekódolás az a folyamat, amivel a befogadó jelentést társít a küldő által továbbított szimbólumoknak. E művelet során történik a közlő által választott kód „megfejtése", amelynek két feltétele van. Egyrészt a fogadónak ismernie kell a közlő által választott kódot (ellenkező esetben közvetítő eszközt vagy személyt kell igénybe vennie), másrészt az üzenet jelentéstartalmának azonosnak kell lennie a közlő és a fogadó számára.

5. Címzett: A rendeltetési hely, az üzenet címzettje, a forrás által kibocsátott üzenetet észleli. A befogadó az a fél, aki a másik által küldött üzenetet megkapja.

6. A zaj a nem tervezett torzulás a kommunikációs folyamatban. A jelek továbbhaladását lassító, zavaró vagy akadályozó körülmények hatására a befogadó más üzenetet kap a közlés, a kommunikátor pedig a visszacsatolás alkalmával. A zaj és a zavarforrások elkerülhetetlen tényezői a kommunikációnak, mely torzítják a közlési és a visszacsatolási folyamatot. A zajnak háromféle típusát különböztetik meg:

csatorna zaj: pl. mikrofonhiba, telefonkábel problémája, térerő hiánya

környezeti zaj: a dekódolást teszi lehetetlenné vagy nehezíti

szemantikai zaj: az üzenet megformálása volt hibás, s ebből adódik a zavar

A következő két elemet ugyan nem tartalmazza a modell, de a folyamatszerű megközelítés érdekében megemlítjük:

7. A válasz a befogadónak az üzenet vétele utáni reakciója.

8. A visszacsatolás a befogadó válaszának az a része, amit a kommunikátornak küld vissza, és ami el is jut hozzá.

A fenti láncot technikai értelemben az információ közvetítésére lehet csak értelmezni. (Elsősorban a telekommunikáció, a telefonos hírközlésre adaptálható.) A Wiener-féle modell már bemutatja a visszacsatolást is.

Mindenféle kommunikációs helyzetben, akár az élővilágban állatok vagy emberek vagy gépek cserélnek információt, szükség van egy adóra, egy csatornára vagy közegre, mely összeköti őket és a befogadóra. Az adó valamilyen kódrendszer segítségével - a csatornán keresztül juttatja el - a hírt vagyaz információt. A csatorna másik végén lévő vevő a kódrendszerén keresztül veszi a hírt, azaz dekódol. A kommunikációelmélet szakterülete csupán az üzenetközlés szándékával előállított jelekkel foglalkozik. Egy jel tehát akkor kommunikatív, ha nyilvánvalóvá válik, hogy azzal a szándékkal állították elő, hogy egy másik személynek üzenetet közvetítsen. Ebben az értelemben azt a vevőt, akivel az üzenettel együtt azt is közlik, hogy az neki szól, az üzenet címzettjének nevezzük.

A modell azonban szélesebb körben nem alkalmazható, mint az egy irányú átvitel. A rendszer nem ad választ arra, hogyan keletkezik az üzenet, és hogy válik valaki a közlővé. Theodor Roszak szerint ezt a modellt egyfajta vallásos tisztelet övezi.

A kommunikáció főbb jellemzői közül három legfontosabb paraméter:

• A hatótávolság az a legnagyobb távolság, amelyen az adott módszerrel a kommunikáció történhet. A füstjelek pl. két közeli hegycsúcsot kötöttek össze, míg ma a műholdas közvetítés az egész világot.
• Az adattömeg: azon információ praktikus mennyisége, amit egy üzenettel át lehet vinni. Ezt gyakorlati okok korlátozzák. A szóbeli üzenet néhány mondat, a füstjelek is csak egyszerű üzenetek átvitelét teszik lehetővé, a telefonon átvihető üzenet mennyisége is korlátozott csakúgy, mint pl. a levélé.
• A sebesség: a kommunikációs technikák fejlődését az ösztönözte, és ösztönzi ezután is, hogy egyre nagyobb adattömeg átvitelére van szükség egyre rövidebb idő alatt. A fejlődés oda vezetett, hogy a sebesség és az adattömeg helyett egy új paramétert, az adatátviteli, vagy információátviteli sebesség fogalmát vezették be.

A hírközlés problémáinak három szintjét különböztetik meg:

A szint: Milyen pontosan vihetők át a hírközlési szimbólumok? (technikai probléma) A technikai problémák az adótól a vevőhöz küldött szimbólumkészletek (írott szöveg), vagy folytonosan változó jelek (beszéd, ill. távbeszélő-, ill. rádióátvitel), vagy folytonosan változó kétdimenziós ábrák (tévékép) átviteli pontosságával kapcsolatosak. Matematikai szempontból az első eset diszkrét szimbólumok véges készletének, a második egy folytonos időfüggvénynek vagy egy folytonos idő- és térkoordináta függvényének az átvitelét jelenti.

B szint: Az átvitt jelek mennyire pontosan hordozzák a kívánt jelentést? (szemantikai probléma) Ekkor a vevő által vett jelentés értelmezése kapcsán merül fel, hogy az adóoldalon kibocsátott kívánt jelentéssel mennyire egyezik.

C szint: A vett jelentés milyen hatékonysággal váltja ki a kívánt hatást? (Hatékonysági probléma.) A hatékonysági probléma arra a sikerre vonatkozik, amellyel a vevőhöz átvitt jelentés a vevő részéről a kívánt magatartást kiváltja. (A hírközlés vagy befolyásolja a viselkedést, vagy nélkülöz minden észrevehető és lehetséges hatást.)

Érdemes megjegyezni, hogy Shannon és Weaver modelljét nemcsak aszimmetrikusnak, hanem egyirányúnak is tekineteté: „A visszacsatolás nem szerepelt Shannon és Weaver modelljében; más kibernetikusoknak kellett az olyan fogalmakat bevezetni, mint például az interaktivitás [...]" (Griffin 2001:38)²³ Boda és Porkoláb szerint - akik a kognitív szűrő szerpére hívták fel a figyelemt - „Ha az adó célzottan figyelembe veszi a vevőoldali kognitív szűrő működését (pl. megfelelő figyelemfelkeltő módszereket használ stb.), a kódoló is értelemszerűen kiegészíthető egy „ellen" kognitív szűrővel...²⁴

A Shannon és Weaver modellje kiválóan megalapozta a később, - mint például Laswell, Schramm és Osgood által - megalkotott modelleket. Shannon²⁵ később beépített egy megfigyelőt, amely az üzeneten végbement torzulást (M - M') is figyelembe vette és korrigálta.

 

8. ábra: Shannon korrekciós modellje

 

Shannon²⁶ elméletét az egyirányúság szinonimájaként prezentálják, ám láthatjuk, hogy az eredeti ábráját opponálva beépít egy megfigyelő, azaz visszacsatoló elemet, amely korrigálja az M és az M'- közötti eltérést.

Az interakcióval kapcsolatos fogalmak tisztázásához úgy gondolom, hogy ez az információ és felismerés mindenképpen alkalmazható a neveléstudományban mind az interperszonális mind pedig a médiakommunikációval foglalkozó szakairodalmi feldolgozásokhoz.

A hírközlési modell és az emberi információ-feldolgozás

Érdemes megvizsgálni egy példán keresztül, hogy milyen szereplői vannak az egyszerű közlésnek. Ha behelyettesítjük az információátadás modelljébe a beszéd folyamatát, a következő elemeket kapjuk:

 

 

9. ábra: A hírközlési modell és az emberi információ-feldolgozás

 

Az agyunkban kigondolt tartalom a hangképző szerveket megmozgatása által a levegőben rezgéshullámokat keltve jut el a gondolat a fülünkön keresztül a másik személy tudatába.

 

---

²⁰ Claude E. Shannon-Warren Weaver: A kommunikáció matematikai elmélete. Az információelmélet születése és távlatai. 1949. Budapest, 1986. Ez a mű egy új elemélet, a tudománytörténet maradandó értékű alkotása. A könyv egyszerre ad megközelítést a kommunikáció matematikai elmélete és az emberi problémák filozófiai elmélete felől egy átfogó információelmélethez.

²¹ Im. 10.

²² Weaver, Warren: A kommunikáció matematikája.In: Kommunikáció 1. Szerk.: Horányi Özséb, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1977. Reprinted withcorrectionsfrom The Bell System Technical Journal, Vol. 27, pp. 379-423, 623-656, July, October, 1948.

²³ Griffin, Ed: Bevezetés a kommunikációelméletbe. Budapest: Harmat K. 2001.

²⁴ Boda I. Károly - Porkoláb Judit: A kommunikáció egyes funkcióinak vizsgálata multimédiás környezetben
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:454BmG0xkssJ:www.inf.unideb.hu/~bodai/cikkek/BodaIK-PorkolabJ-kommMultimed.doc+&cd=8&hl=hu&ct=clnk

Előadás a Multimédia az oktatásban 2009 c. konferencián. (Debreceni Egyetem, Informatikai Kar; Debrecen 2009. június 25.). Az anyag egy része kapcsolódik „Az ember-gép kommunikáció technológiájának elméleti alapjai" TÁMOP-4.2.2/08/1 pályázathoz.

²⁵ Reprinted withcorrectionsfrom The Bell System Technical Journal, Vol. 27, pp. 379-423, 623-656, July, October, 1948. A MathematicalTheory of Communication

²⁶ In: C. E. SHANNON: A MathematicalTheory of Communication. Reprinted withcorrectionsfrom The Bell System Technical Journal, Vol. 27, pp. 379-423, 623-656, July, October, 1948.