Közléseink direkt tartalmát mindig kíséri egy indirekt, nem akaratlagos kommunikáció, ami voltaképpen kommunikáció a kommunikációról elnevezéssel illethető. A közlési folyamat alatt minősíti a direkt kommunikációt. A jelenséget metakommunikációnak nevezzük. A metakommunikáció jelzésfolyamata főleg a nem verbális csatornákat veszi igénybe, tartalma elég gyakran kiderül a verbális kommunikáció szituációjából, kontextusából. A tudatos és nem tudatos kommunikációk közötti megfelelést nevezik kongruenciának. A metakommunikáció nem szándékolt, nem tudatos jelzések, amelyek közleményeinket kísérik. A kommunikáció felett (a kommunikáción túl) álló (a) közlésminősítő kommunikációt a magasabb elvontsági szintje miatt nevezik metakommunikációnak.

A nem verbális kifejezés mindazon kommunikációs aktusok jellemzésére szolgál, amelyek az írott szó vagy beszéd határain túl vannak. Ugyanakkor a nem verbális közléseket mindig a verbális szimbólumokon keresztül értelmezik. A nem verbális kommunikáció történhet tudatosan vagy nem tudatosan.  Ez  utóbbi a nem szándékolt, nem tudatos forma, amely minden direkt, szóbeli  közlésünket kíséri a metakommunikáció. A fogalom elnevezése a görög "meta" előtag (túl/kívül/felül) jelentéséből származtatható. A közvetlen szavakkal való kommunikáció (direkt) közléseinket kísérő és nonverbális közléseinket azaz a testbeszédre és hangnemre egyaránt vonatkozik. Tehát a nem verbális jelek (mimika, vokális kommunikáció, tekintet, mozgásos kommunikáció, testtartás, térközszabályozás) használata csak akkor tekinthető metakommunikációnak, ha az a közléseink nem tudatos(ult) és nem szándékos  változata.

24. Hivatkozás: A törzsanyagot kiegészítő források URL:

http://www.bbc.co.uk/science/humanbody/mind/index_surveys.shtml

http://www.phayul.com/news/article.aspx?id=294&article=The+43+Facial+Muscles+That+Reveal&t=1&c=5

Az előbbiekben szándékolt közléseket, a következőkben az alábbi ábrákon összetett metakommunikatív megnyilvánulásokat láthatunk.

 

 

A metakommunikáció a mediális kommunikációs formákban is jelen van. Kísérletekkel igazolták, hogy a telefonbeszélgetések során a mosoly „hallható", azaz az optimizmus, a helyzethez való pozitív, optimista hozzáállás átsugárzik a vonalon. Másik esetben pl. sír a telefon. Kommunikáció nincs metakommunikáció nélkül, míg a metakommunikáció elsősorban a nem verbális csatornákon keresztül zajlik.

A kommunikáció struktúrája és az elszólások viszont szintén lehetnek a metakommunikáció megjelenései. (Bár sokan a testbeszédre egyszerűsítik. Valójában minden direkt közlésünket követheti nem szándékolt közlés.)

Metakommunikációs csatornák

Vizuális: testbeszéd, térköz, tárgyi elemek: ruházat, bútorzat

Akusztikus: hangszín, magasság, elcsuklás

Írott: külalak, forma. Bár a metakommunikáció írásban történő elnevezése nem szokásos,, vannak olyan formai elemek, amelyek nem szándékoltan is, de üzennek.

Lelki folyamatok: elszólások

A metakommunikáció jelentéstartalma elsődlegesen a közlőnek a befogadóhoz való viszonyát minősíti. Eltávolítási vagy közelítési szándékot egyaránt célozhat.

 (A metakommunikáció hatása tompítható az arcba fésült hajjal, a szem elé húzott kalappal vagy fátyollal, a túl bő női köntössel, maszkkal, álarccal stb.) A metakommunikáció a személyiség állapotának hű tükre, hazug, hamis metakommunikáció nem képzelhető el. Viszont lehet tanulni. A testbeszéd még nem metakommunikáció. A metakommunikáció a személyiség alábbi érzelmi viszonyulásainak, jelzéseinek közvetítésében tölt be fontos szerepet:

• a közlési tartalom valóságáról (igazmondás-hazugság, azonosulás-behódolás)
• a közlési tartalom szubjektív, a személyt érintő fontosságáról (várt jutalom, nyereség),
• a közlési szituáció társadalmi szerepviszonylatáról (alá-fölé vagy mellérendeltség)
• a közvetlen helyzetről (zavaró személyek jelenlétéről)
• a közlés jellegéről (téthelyzet vagy csak játékról van szó)

A metaelemek a mindennapi élet velejárói. Előfordulhatnak társalgások során csakúgy, mint a hirdetésekben. Pl. ingatlanhirdetést olvasva számtalan olyan közlés van a sorok között, ami árulkodik az eladni szándékolt ingatlan gyengeségéről (pl. rusztikus ház = elhanyagolt tanya, újszerű = több évtizedes), vagy üdülési tájékoztatókban (partközeli apartman = több száz méterre a parttól stb.). A metakommunikáció szabályozó funkciója tehát alapvetően visszahat a direkt kommunikációban résztvevő személyiségekre, a kommunikáció társadalmi és személyes viszonyrendszerére, azaz a kommunikáció kontextusára, szituációjára és tartalmára is. A metakommunikatív hatások is - bizonyos határokon belül - szabályozhatóak. Magasabb társadalmi rétegek tradicionálisnak tekinthető viselkedési normája, a nonverbális kommunikáció visszafogott. A metaelemek kiszűrésére nagy gondot fordítottak az arisztokrata gyermekek nevelésében. Polgári származású (nemesi ranggal nem rendelkező) gyermekeket neveltetési hiányosságaik miatt 'sine nobiltate' jelzővel titulálták az arisztokrata fiatalok. Napjainkban a hangos beszéd, az érzelmek kifejezésének szélsőséges formája, a testtartásra és a távolságtartásra vonatkozó szabályok áthágása szankciókat von(hat) maga után. A jelenség természetesen kultúra-, kor- és társadalomfüggő, de a durva, önmagáról megfeledkező megnyilatkozások, megnyilvánulások minden bizonnyal megütközést keltenek minden korban.

Megjegyzés: A foglalkozási szerepek is adhatnak ösztönzést a metakommunikáció tompításához. Ismeretes az üzleti tárgyalásokon viselt pókerarc. Hivatali közszolgálati funkció ellátása (amikor felvilágosító, szolgáltató szerepről van szó) is arra készteti az embert, hogy minél kevésbé engedje érvényesülni, kifejeződni saját személyiségét, - anélkül, hogy azt feladná - beleértve a rá sajátosan jellemző metakommunikációt. A tompítás, visszafogás, a leplezés lehetséges eszközei között említhetők a megszólítás hangneme, az öltözet és annak kiegészítői.