A kommunikációban résztvevő személyek száma szerint négy szintjet emelnek ki:

A személyen belüli, intraperszonális kommunikáció során a kommunikáció az egyénen belül történik, mintegy magában beszél belső monológ formájában. Nincs információcsere, csak az információ megformálása történik.

A személyek közötti, interperszonális kommunikáció a kommunikáció legelemibb, legfontosabb formája. Jellemzője a csere (l. Levi Strauss), az információk és szerepek cseréje.

A csoportkommunikáció során a csoporttagok közötti kapcsolatok tükröződnek a kommunikációban. Jellemzője a kölcsönösség és a közvetlenség. A kommunikációs kapcsolatok lehetnek: nyitott, kör, lánc, csillag, villa alakúak.

A tömegkommunikáció során az információ tömegekhez jut el valamilyen közlési csatornán, rendszerint visszacsatolás nélkül.

 

 

21. Hivatkozás: A törzsanyagot kiegészítő források
URL:  http://www.uky.edu/~drlane/capstone/persuasion/

A fiktív kommunikáció körébe tartozik Faust Mefisztója és Az ember tragédiájában Ádám és Lucifer „párbeszéde".

 

Az ember mindennapi élete során állandóan változó környezetben éli le életét. Ezek a kölcsönhatások mindig valamilyen személyi vagy tárgyi feltételek között zajlanak le. A kommunikációs aktus eredménye mindig attól függ, hogy a kölcsönhatások eredőjeként mi valósul meg a szándékból. Az egyén kommunikációs céljait mindig a helyzethez alkalmazkodva, összetetten próbálja meg megvalósítani. Tehát elmondhatjuk, hogy a kommunikáció dinamikus folyamat.

A kommunikáció dinamikája viszont több szempontból vizsgálható. Tekintettel arra, hogy kommunikációs megnyilatkozásaink alkalmával nagyrészt valamilyen célt akarunk elérni, és a célok megvalósítása alapvető szükségletünk, úgy elfogadható az a tény, hogy a direkt közléseinket alátámasztjuk időnként olyan közléstartalmakkal, amelyek nem direktek, de feltételezhetően eredményessé teszik majd közlésünket a befogadó számára.

 

A jelenleg ismert publikációk alapján az alábbi tulajdonságok emelhetők ki a kommunikáció dinamikai alapelveiből: szükségszerűség, válaszkényszer, a kölcsönösség elve, többcsatornás, digitális (nyelvi) és analóg (nem verbális), tagoltság, hierarchizáltság, reciprocitás (kölcsönösség) ösztönző jellegű (nemcsak az információközlő, hanem cselekvésre felszólító is).