3.5. A csatornák és átviteli közegek

Jövőkutatók szerint a világ kommunikációs szempontból a számítógépes hálózatok révén egy nagy faluvá válik. Elengedhetetlen tehát a csatornák változatainak és a rajtuk átvihető információmennyiség nagyságának a megismerése. A csatornákban valamilyen átviteli közeg segítségével valósítják meg az információ továbbítását. Az információ átvitelére többfajta közeg használható.

A legrégebbi és ma is elterjedt adatátviteli közeg a sodrott érpár, mely két szigetelt rézhuzalból áll. Leggyakrabban a távbeszélő-technikában alkalmazzák. Hatótávolsága néhány kilométer. Alkalmazása során több Mbit/s adatátviteli sebesség is elérhető.

A koaxiális kábel egyik változatát (50 ohm) a digitális, míg a másik (70 ohm) az analóg átvitelre alkalmazzák. 1 kilométeres távolságon belül 10 Mbit/s átviteli sebesség valósítható meg. Nagyobb távolságon történő alkalmazása esetén csökken az átviteli sebesség. Elsősorban helyi hálózatokban alkalmazzák.

A szélessávú koaxiális kábel a 4 kHz-nél nagyobb sávszélességű53 (például a televíziós jelek) jelek átvitelére szolgál.

A száloptika alkalmazásakor vékony üvegszálköteget használnak az információ továbbítására. Az optikai átviteli rendszer még két komponensből áll; a fényforrásból - mely villamos áram segítségével bocsát ki fényimpulzusokat - és a fényérzékelő fotodiódából, amely fogadja a jeleket. Jelenlegi átviteli kapacitásuk 1000 Mbit/s értékre tehető.

A vezeték nélküli átvitel során a levegőben továbbítható jeleket használják az átvitelre: infravörös fény, lézer, mikrohullám vagy rádióhullám.

A távközlési műholdak a világűrben a föld forgási sebességével azonos sebességgel keringenek, melyek akár egész földrésznyi területeket képesek besugározni információval, egyszerre akár több csatornán.

 

 

53: Sávszélesség: analóg jelek esetében a jel maximális és minimális frekvenciájának terjedelme, digitális jeleknél pedig az időegység alatt átvitt bitek számát értjük.