Az információátvitel térben, időben zajló jelenség. A térbeli információátvitel fogalmát többnyire az információ továbbítás jelölésére alkalmazzák, az időbeli csatornát tartalmazó folyamatokat tárolásnak nevezik.

Az információ továbbítása során a megszerzett információt az információs csatornán tovább kell juttatni a feldolgozás vagy tárolás helyére. Az átalakítók célja tehát az, hogy olyan állapotúvá alakítsa az érzékelt energia vagy állapotváltozást, amelyet lehetséges az információs csatornán továbbítani, illetve az információ befogadója képes legyen feldolgozni azt.

A csatorna fogalma: „A hírközlési csatorna olyan berendezés, amely képes a bemenetnél információt felvenni, és a kimenetnél leadni."⁵⁰

A csatorna feladata tehát a jelek továbbítása. A csatornák fizikai értelemben sokfélék lehetnek (levegő, kábel, optikai üvegszál, lézerfény, idegrost, nyomtatott-, vagy elektronikus dokumentum), ezért csoportosítani is többféle szempont alapján lehet őket. A csatorna lehet időbeli és térbeli:

- a térbeli csatornák (telefon, rádió, TV) a híreket egyik földrajzi helyről a másikra szállítják

- az időbeli csatornák (könyv, fénykép, film, CD) pedig megőrzik az információt egy tetszőleges időpontban való felhasználásig, valamint szállításra is alkalmassá teszik

A térbeli csatorna időbelivé alakítható és fordítva. Beszélhetünk természetes és mesterséges csatornákról. A természetes csatornákon (pl. idegrost) a jel eredeti alakjában utazhat, a mesterséges csatornákon (pl. telefonkábel) a jeleket mindig át kell alakítani. Megkülönböztethetünk analóg és digitális csatornákat is. Az analóg jelek szállítását oldja meg. Az analóg jel az időben folyamatosan változó mintázatot vagy feszültségszintet jelenti. A számítógépek digitális rendszere két ellentétes állapotot, a be-/kikapcsolást, illetve az alacsony/magas feszültségimpulzust használja az információk kódolására és továbbítására.

Zaj: A csatornákon áramló információkra mindig hatnak zajok. A zaj bizonytalanná, sőt akár lehetetlenné is teheti az információátvitelt. A hírközlésben kétféle típusú zajról beszélhetünk. Ennek alapján a zaj lehet időben állandó. A kisebbik problémát ez a típus okozza, hiszen ez a technika tökéletesedésével nagymértékben csökkenthető, sőt elvileg teljesen ki is küszöbölhető. A másik típus a véletlenszerű zaj. A véletlenszerű zajt is lehet csökkenteni, azonban teljesen kiküszöbölni lehetetlen. Minél nagyobb utat kell az információnak megtennie a csatornában, annál nagyobb a torzulás veszélye. Az információ (hasznos jel) és a zaj arányát jel/zaj viszonynak nevezzük. Az információ átvitele közben fontos szem előtt tartanunk az információ azon tulajdonságát, hogy keletkezhet és el is veszhet. Az adatvesztést okozhatja a csatorna zajossága, a nem megfelelő formátumú átalakítás és még számtalan más tényező.

50: Fülöp Géza: Az információ. Tankönyvkiadó, Budapest 1992. 15.