Az információtovábbítás - az anyag vagy energiaáramláshoz hasonlóan - egyfajta szállításnak is felfogható. Akkor kerül sor rá, amikor a forrás és felhasználásának helye nem egyezik meg. A továbbítás, szállítás során a forrás (vagy a tárolás) helyéről a fogadó helyére jut el. A szállítási elosztási hálózat történhet vonalas (lineáris), sugaras és hurkolt (hálós) formában.

Az információ továbbítása nem mindig tökéletes. A továbbítás folyamán bekövetkezett torzulások a vevő oldalán a kiinduló állapothoz képest információveszteségként jelennek meg. A kódolás az ún. kölcsönös (vagy átvitt) információ optimalizálását szolgálja. Azért kölcsönös, mert az adó által leadott információ egyrészt eltorzulhat, amíg a vevőhöz ér (zaj), másrészt a dekódolás sem mindig tökéletes, így a vétel helyén az eredeti üzenet csak veszteségesen fejthető meg.

A továbbítás mindig csak a továbbító eszköz lehetőségeit figyelembe véve történhet: pl. levegő esetében hang, fény, elektromos hullámok segítségével. Az információk tartalmát a továbbításhoz részekre bontva át kell alakítani az emberi nyelvről a továbbító eszköz jeleire, majd továbbítás után az emberi értelmezéshez vissza kell alakítani. Az átalakítást kódolásnak, míg a visszaalakítást dekódolásnak nevezzük. A kódolás során az információt alakítják át egyezményes jelekké, melyet kódnak neveznek.

A kód megállapodás szerinti jelek vagy szimbólumok rendszere, mellyel valamely információ egyértelműen meg­határozható.

A kódolás - amelyet gyakran a híradástechnika és a számítógépek megjelenésétől eredeztetnek -, ha nem is egyidős az emberiséggel, mindenesetre több évezredes múltra tekint vissza. Kódolásnak tekinthető a születéskor történő névadás csakúgy, mint a rendszámtábla, vagy akár az IP-cím is.

Kódolásnak tekinthetők az emberek közötti információs kapcsolatok biztosítására kialakult jelzések, melyek kezdetben mutogatással, később beszéddel, majd leírva, lemezre, vagy hangszalagra, esetleg celluloid filmre rögzítetten történtek. Kódoknak nemcsak bonyolult számjegyek, írásjelek, képletek tekinthetők, hanem a különböző nyelvek szavai is. Az eredményes kommunikációhoz elengedhetetlen tervszerűen kiépített kommunikációs rendszer kialakítása, mely a bekerült és a felhasznált kijövő adatok közötti összefüggések azonos értelmezésén alapul.

Az információelmélet a csatorna tulajdonságait a csatornakapacitás fogalmának bevezetésével definiálja. Ha egy üzenet továbbítására szánt idő: T, akkor az üzenetek továbbításának sebessége: v= 1/T képlettel adható meg, amelynek mértékegysége [bit/sec] [Baud]. Az elemenként átvihető információ mennyiség lényegében sebesség jellegű mennyiség, ahol azonban a sebesség vonatkoztatási alapja az időegység alatt átáramló információ nagysága.

A redundancia a csatornakapacitás fogalmával függ össze, amely a továbbított átlagos információ mennyiségét és a csatornakapacitást hasonlítja össze mennyiségileg. Azt mutatja meg, hogy egy közlemény mennyivel terjengősebb az elvileg lehetséges legrövidebb formánál.

Az információelmélet - úttörője C. Shannon - egyik tétele szerint kódolási eljárással zaj jelenlétében is megvalósítható a kis hibavalószínűségű információtovábbítás, ha a zaj mértéke alacsonyabb a csatornakapacitásnál. Az információtovábbítása lényege mindig az optimalizálásban ragadható meg.