 vissza
a témakörhöz |
feladat |
Móricz Zsigmond: Rektor bácsi
Bizonyára régen volt. Még a régieknél is régebben. Már én is alig emlékszem rá, pedig vízhordórúddal
tanított valamikor a tudományra. Hát még azok, akiket csak mogyorófavesszővel
oktatgatott! ... Ti négyemeletes nagy iskola-palotákba jártok, szörnyű sok tudo-mányt játszva megtanulni. Mi egy régen lerombolt zsúpfödeles falusi kis házban, régen elhantolt öreg rektor bácsikánktól, négyöt év alatt csak egy kis írást-olvasást, meg számvetést tanultunk. Azt is milyen nagykeserves, erős munkával! Még akkor drágábban mérték a tudományt! Gyertek
csak, nézzetek be, a mi iskolánkba. |
 |
Kicsi a falu, egy utcája van összesen. Apró, fehér falú, bogárszemű házak sorjáznak a hatalmas diófák, ákácok, szomorúfüzek, alma, szilva, barack és kőrisbogártermő fák alatt.
Az iskolát messziről meg lehetett ismerni. Kiugrott az utca közepéig. Talán azért, hogy az iskolakerülő gyerek is belebotoljék. Már az igaz, hogy itt nehéz megszökni az iskola elől.
A rektor bácsi szobájából két ablak nyílik. Az egyik északra, a másik délre. Az egyikből végiglátni az alvégen, másikból a felvégen. Az első kaputól az utolsóig, minden udvarra belát a rektor bácsi ebben a mi fatornyos kis falunkban.
 |