Kivált, ha felteszi a mennydörgette vér okuláréját, miről azt mesélte a "pulyáknak", hogy a falon is átlát vele. Ilyenkor ránézett a szemközti falra, ahol sok betű elején egy öreg A is fel volt pingálva.

Mondom, mitől kezdve kihasadt a hajnal, az öreg rektor bácsi ott ül a két ablak közt és várja a maga csemetéit. Nálunk nem úgy volt ám, hogy "d. e. 8-11-ig és d, u. 2-4-ig iskola", hanem úgy, hogy mikorra kivirradt, minden gyereknek az "iskolába" kellett lenni. Aki legelőször jött, almát kapott, aki legutoljára, virgácsot.

Az utcán szépen kellett menni, mert mikor feltarisznyázva, palatáblázva, édesanyánk csókjával homlokunkon, kiléptünk a kiskapun, attól kezdve a rektor bácsi szeme előtt voltunk. Az okuláré látatlanul úgy leskelődött ránk, mint a szemüveges kígyó a bokor mögött. Aki félrelép, halál fia.

Rektor bácsi csakugyan ott számolgatta az ujján az ablakban:
- Fó-ri Pes-ta nagy-lus-ta! ... Máté Rozi dógozik! ... Azt a kis rongyos Pap Zsuzsit meg már megint kilelte a hideg ...

Az elejét lassan mondta, a végit szaporázva. Így okoskodott rajta, ki miért késik az iskolából.

Szép kis unokájának, Sárikának szokott aztán így szólni végül:
- Sááára! ... Menj csak a vásárra! ... Mondd meg azoknak a kölyköknek, hogy mindenki lakatot tegyen a szájára! ... Mert megyek a gazok elnáspágolására.