Segítségükkel valódi vagy virtuális képet kapunk. A megjelenítés az alábbi optikai eszközök révén valósulhat meg: okulár, lupe, vetítők, projektorok, vetítőfelület, képcsövek, képernyő, monitorok, LCD-projektor, plazmatron képcső, mátrix monitor.

A televízió-képernyő (CRT)

A videotechnikában a képi információ elektromos jellé (videojellé) alakítva kerül feldolgozásra. A televízió feladata, hogy az elektromos jel visszaalakítását megoldja, vagyis látható képet kapjunk. Ez a kép - talán nem mindenki előtt ismerten - alkotóelemekből, pontokból épül fel. A képelemek számát (méretét) az emberi szem felbontóképességéhez és a technika korlátaihoz kellett igazítani.⁸⁹

A képcső méretaránya a mai gyakorlatban 4:3. Az ajánlott nézési távolság a képcső átlójának 5-6-szorosa. A szem felbontóképességét (2 ívperc) figyelembe véve határozták meg a televízió sorok számát, amely kb. 600-nak megfelelő. A képarányból eredően az egy sorban levő képelemek száma kb. 800, így egy teljes televíziókép mintegy félmillió képpontból áll. Egy másodperc alatt kb. 600×800×50 = 24 000 000 képpontot leíró információt kellene továbbítani. Ennek csökkentése érdekében a villogásmentesség megtartása mellett a filmtechnikából vett ötlet alapján, ahol ugyanazt a képmezőt kétszer vetítik másodpercenként, itt az ún. félképes megjelenítést használjuk.

Az európai televízióláncban ma a sorok száma egységesen 625, az Egyesült Államokban 525. A képfrekvencia meghatározásánál az elektromos hálózat frekvenciája a meghatározó. Így az európai rendszerekben ez 50 Hz, az Egyesült Államokban pedig 60 Hz.