3.1. A megjelenítők
A képek egyre nagyobb szerepet játszanak mindennapjainkban. Nem véletlenül idézik gyakran azt a kínai bölcsességet, amely szerint: „Egy kép felér ezer szóval". A 21. századot egyre inkább új képkorszaknak86 nevezik, mert kultúrája egyre inkább a vizualitás irányába tolódik el. Gondoljunk csak azokra a médiatartalmakra, hirdetésekre, reklámokra a televízióban, az interneten, az utcák óriásplakátjain szereplő hirdetésekre, amelyekben fogyasztásra serkentenek bennünket. A képi megjelenítés nemcsak a gazdaságban, hanem az oktatásban is segíti a diákokat a tananyag könnyebb megértésében, az információ gyorsabb befogadásában. Az emberi agy a vizuális benyomásokat gyorsabban fogja fel, mint a szöveget, így a vizualizáció révén gyorsabb és hatékonyabb információbefogadás válik lehetővé.
A hagyományosnak tekinthető audiovizuális megjelenítés mellett egyre többet hallhatunk azokról a kísérletekről, amelyek a többi érzékszervünkre próbálnak hatni. A tapintás illúzióját keltő speciális kesztyű már elkészült, és a mérnökök képesek megoldani az eszköz gyors felmelegítését is, azonban a gyors lehűtés még nem megoldható. Az illatok mesterséges előállítása sem jelent ma már problémát, azonban a különböző illatok gyors váltogatása ma még lehetetlennek tűnik.
Kommunikatív és történeti aspektusból a megjelenítésnek három szintje különböztethető meg: a prezentációtechnikai eszközök (audiovizuális megjelenítő eszközök), a kommunikációtechnikai eszközök segítségével már kétirányú kommunikáció lehetséges a felek között. Ide tartoznak azok a vezetékes és vezeték nélküli eszközök, amelyek a kétoldalú információáramlást biztosítják. Az információtechnikai eszközök révén valósul meg a kommunikáció legmagasabb szintje. Ezekkel az eszközökkel lehetőség nyílik az információszerzésére, tárolására, előállítására, feldolgozására és megjelenítésére egyaránt.
A megjelenítők csakúgy, mint az érzékelés során, közvetlen kapcsolatban vannak az érzékszerveinkkel. Ezek az eszközök az információs lánc kimeneti, az érzékelésünk bemeneti oldalát képezik. Két legnagyobb csoportjuk az auditív és vizuális megjelenítők. A megjelenítők aszerint, hogy az információ feldolgozása és megjelenítése digitálisan vagy analóg módon történik-e, - azaz közreműködik-e számítógép vagy sem -, 2 csoportra oszthatók: hagyományos analóg megjelenítők és a digitális megjelenítők.
Az audiovizuális információhordozók fő jellemzője - a tankönyvekkel szemben, amelyek önhordozó médiumok -, hogy az üzenetet tartalmazó információhordozó valamilyen közvetítő eszköz segítségével jeleníthető meg.
86: A fogalom egyik elterjesztője Peternák Miklós. Forrás: http://www.sztaki.hu/varazstukor/megnyito/Peternak_Miklos_Varazstukor.pdf.