Hangszórók

A hangsugárzók túlnyomó része dinamikus elven működik. Felépítése igen hasonló a mikrofonéhoz, bár az építőelemek méreteiben és kialakításában eltérés tapasztalható. A korszerű hangátviteli láncok részegységei közül még ma is a hangsugárzó a leggyengébb láncszem. A hangsugárzóban alkalmazott hangszórókat három nagy csoportra oszthatjuk: mélyhang, középhang, magashang-sugárzók.

A Hi-Fi technikában nem alkalmazott a szélessávú hangsugárzó. Ugyanakkor említést érdemel, hiszen az oktatásban olyan területen, ahol nem feltétel a Hi-Fi hangzás, gyakran találkozunk vele.

Fejhallgatók

A hangtechnikában alkalmazott fejhallgatók többsége Hi-Fi minőségű közlésre alkalmas. A fejhallgatók minősítésére és működésére a hangsugárzóknál megismertek az irányadók. A fejhallgatóval történő műsorhallgatás teljesen más akusztikus élményt ad, hiszen a tér akusztikája nem befolyásolja a hangzást.

Teremakusztika

A hang terjedését környezetünkben a legtöbb esetben az épületek, illetve a falak befolyásolják. A hang határfelületbe ütközik, részben visszaverődik, részben elnyelődik és részben továbbhalad. Az elnyelődés és továbbhaladás hangenergia-veszteséggel jár. A határfelületről visszaverődő hang az eredeti hanggal összekeveredik. Így keletkezik a visszhang és az utózengés. Visszhangról akkor beszélünk, ha az eredő hangképben kimutatható időkülönbség (kb. 0,1 s) van az eredeti és a visszavert hang között. Utózengés, ha a visszhangok sűrűn követik egymást és megkülönböztetésük nem lehetséges. Külön figyelmet igényel a csörgővisszhang, mely úgy keletkezik, hogy az utózengés képe periodikussá válik.

A visszaverődés a hang frekvenciájától és a visszaverő felület minőségétől függően lehet irányított és szórt. Irányított a visszaverődés, ha a hang hullámhossza lényegesen nagyobb a felület legnagyobb egyenetlenségénél. Ha a hullámhossz összemérhető a felületi érdességgel, akkor szórt visszaverődésről beszélnek.

Ebből következik, hogy mély hangokra az irányított, magas hangokra a szórt visszaverődést könnyebb megvalósítani. Emellett a magas hangoknak az a tulajdonságuk, hogy egyenes vonalban terjednek, alig hajlanak el a nagyobb térelemek mellett. Különös gondot kell fordítani a térkialakításnál az ilyen árnyékolóhatások kiküszöbölésére, amikor egy-egy teret méretei vagy zajnívója miatt hangosítani kell.Az érthetőséget a hangosítás javítja, de vigyázni kell a hangosítás mértékére, hogy ne nyomja el az eredeti hangot, és a módjára azért, hogy ne keletkezzen a rendszerben zavaró akusztikai visszacsatolás.Kisebb termek (pl. tanterem) esetében, amikor külön erősítés nem szükséges, az érthetőséget a terem jó akusztikai kialakításával, a felesleges zaj elnyelésével és a hangvisszaverődések csökkentésével javítják.